Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Mezőföldi Egyházmegye

Mezőföldi egyházmegye

súlyos betegsége s vele járó költségek, meg az akkori gazdasági helyzet nem engedte gondolatomat valóra váltani. Igaz ugyan, apám nem sokat költött taníttatásomra, de azt nem kívánhattam tőle, hogy éppen akkor, mikor kis jövedelmét az évekig tartó betegség felemésztette, taníttasson az ország fővárosában. Bizony bántott a dolog. Anyám észre is vette, hogy búslakodom tervem, vágyam meghiúsulása miatt. De a magam erejéből meg nem mertem az idegenbe elindulni. De nagyon megörült jó anyám, mikor megtudta, hogy egy nyári délelőtt felkerestem Csizmadia Lajos bácsit, teológiánk akkori igazgatóját, akinek elmondottam, hogy teológus szeretnék lenni. O bizonyára velem beszélgetni, valahogyan megismerni akarván hívott, hogy kísérjem el hazáig. Lakása előtt kezét nyújtotta, s csak any- nyit mondott, ekkor és ekkor lesz a beiratkozás. Sorsom eldőlt. Anyám semminek sem örült jobban, mint ennek a lépésemnek. Apám előbb sem folyt be sem szellemi, sem lelki életem irányításába, s csak annyi megjegyzést tett: talán jobb lett volna a városházán kérnem alkalmaztatásomat. Ám pályaválasztásomat egyszerűen tudomásul vette.

A teológiai felvételnél akkor semmiféle szelekció nem volt. 1921 szeptemberében teológus lettem. Bizonyos fajta szomorúságot jelentett számomra, mikor diáktársaim közül majd alig találtam valakit is a teológián, aki volt is, annak egyénisége teljesen elütött az enyémtől. Évfolyamtársaim a gimnáziumban visz- szamaradt korosztályokból került<ek> ki, s így barátot a felsőbb évfolyam hallgatói között kerestem és találtam.

Teológus korom kezdetére esik sok komoly törekvése egyházunk és evangéliumi mozgalmunk, közösségeink életének. Pongrácz József professzor, ki különösen az újonnan beiratkozókra igyekezett természetszerűleg hatást gyakorolni, első féléves koromban a Bethánia egyesület téli konferenciájára küldött, az azóta már korán elhunyt Böjthe Sándor II. éves barátommal.161 Bár azt mondhatom: komoly vallásos családi nevelésben részesültem, de a Bethánia evangelizációja

161 Böjthe Sándor 1901. augusztus 3-án született Izsán (Komárom vm.). Apja Böjthe János izsapi praeorans tanító volt. Középiskolai tanulmányait az ötödik osztálytól a pápai kollégiumban végezte. Az 1915-1919 közötti években az énekkar tagja volt, római tégladarabokat adományozott a régiségtárnak. Pápán kezdte a teológiát is az 1919/20. tanévben, elvégzett 2 évet, majd egy évet töltött Rómában a valdens egyház theológiai főiskoláján. Ezután Amerikában tanult a bloomfieldi és a princetoni egyetemen, ahol magiszteri diplomát szerzett. Az 1924/25. tanévben volt pápai teológus évfolyamtársaival „Baráti Fogadást” tettek a teológiai internátus céljára, melyet pénzzel is támogattak, ő maga erre a célra 111524 koronát adományozott. Hazatérte után a losonci teológia tanára lett, a héber és arám exegézis teológiai szaktárgyakat adta elő. Fontos szerepe volt az I. Országos Református Diák- konferencia megszervezésében, amelyet Hanván (Gömör- és Kishont vm.) tartottak 1926. június 30- án és július 1-én (kb. 100 résztvevő volt jelen). Előadást is tartott Diákszerelemről címmel, kizárólag diákok részére. 1926 őszén megbetegedett, hazaköltözött Izsára, de a gondos orvosi ellátás sem segített rajta, 1927. november 1-én 26 éves korában elhunyt. Pápai Református Kollégium értesítői. 1915/16.153,169.1916/17. 83, 94,100,113.1917/18.125,133,164.1918/19.17.1920/21. 9.1921/22.12. 1922/23. 18, 54. 1923/24.16, 62.1924/25.17, 73.1939/40.124. DPL 1927.196. (a claytoni egyetemen tanult!; október 31-én hunyt el Irsán, ahol a temetése is volt november 2-án!). PAP 1973. 119-120. PUNTIGÁN 2005.78-79.-440-