Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Mezőföldi Egyházmegye

Mezőföldi egyházmegye

ségében gyakori látogatója s ápolója is voltam. Végrendeletét velem tárgyalta és foglaltatta írásba. 8000 öl ingatlant hagyott a református egyháznak, fele részben mindenkori lelkész, fele részben az egyházközség használatára, 600 négyszögöl kertet harangozónak.

Felsőbb egyházi hatóságaim is bíztak rám tisztségeket. Egyházmegyém közpénztárossá választott 1920-ban. 10 évig viseltem. 1930-ban lemondottam. Előző évben a gazdasági válsággal kapcsolatban kezességből eredő nagy anyagi veszteségek értek. Nem akartam, hogy az egyházmegye pénzkezelése kezemben legyen, másoknak gondot okozzak vele. 1929-ben tanácsbíróvá választott egyházmegyém, s már évek óta legidősebb lelkészi tanácsbíró vagyok.

1933. évtől kezdve vagyok tagja <az> egyházkerületi közgyűlésnek. Először mint az egyházmegye egyik kerületi képviselője, majd ugyanaz évtől kezdve egyházkerületi számvevő, 1936-tól egyházkerületi tanácsbíró. Különleges megbízatásom volt ingatlanok vétele, eladása, szőlők telepítése, szőlőgazdaság vezetése és felügyelete.

Községem képviselőtestületének tagjaként részt vettem a község életében, mióta rendes lelkész vagyok. Többféle bizottsági megbízatásom volt és van. A helyi mezőgazdasági bizottság elnöke, a járási és vármegyeinek tagja vagyok. Veszprém vármegye törvényhatósági bizottságának virilis jogon, majd mint választott virilista96 24 év óta, a törvényhatósági kisgyűlésnek megszervezése óta vagyok tagja. Tagja a vármegyei munkabér megállapító bizottságnak, a gyümölcs- termelők egyesülete igazgató választmányának. Elnöke a helyi „Hangya” szövetkezetnek, Hitelszövetkezetnek és levente egyesületnek.

Némi kis családi örökségem volt (30 hold szántóföld), de azt váltókezesség miatt elveszítettem, még mielőtt mezőszentgyörgyi lelkipásztor lettem. Elvesztését nem vettem tragikusan, gyermekem még nem volt, nem féltem az élet nehézségeitől. De mikor gyermekeim születtek, bántott örökségem elveszítése. Gazdálkodtam, korán megtanultam, hogy minden korona, amelyet a gyülekezettől kell kérnie a lelkésznek, panaszos lehet, de a föld, amelyből több munkával, nagyobb szorgalommal előhozzuk a 100 pengőket, az azt fel nem panaszolja. Gyülekezetem lelkipásztori javadalma földből állott (60 hold, 1200 négyszögöles), Isten áldotta, jó termőföld, meghálálja a ráfordított munkát. Gyermekeim nevel96 virilista (a latin virilis = férfias szóból): Magyarországon 1871-1944 között a legtöbb adót fizetők listájára felvett személy, aki a közigazgatás képviseleti testületéiben személyi jogon választás nélkül, vagy korlátozott választással kapott tagságot. A virilizmus a vagyonosok, illetve a legtöbb adót fizetők számára kitüntetett jogokat, elsősorban aránytalan választójogot (nagyobb képviseletet) biztosító politikai és jogi elv. A vármegyék törvényhatósági bizottságai 1871-től 1929-ig felerészben választott tagokból, felerészben pedig a virilizmus alapján tagságot nyert személyekből álltak, ami azt jelentette, hogy a bizottság választott tagjaival azonos számú virilista automatikusan a bizottság tagja lett. 1929-től 40 %-ra csökkentették a virilista tagok arányát, és a legtöbb adót fizetők jegyzékébe már a megválasztható virilista bizottsági tagok háromszorosát kellett felvenni. A választáshoz a jegyzékben szereplőket az adóösszeg nagyságának sorrendjében három egyenlő csoportba osztották, és minden csoportból a választandó tagok egyharmadát kellett megválasztani. A választást a listán szereplők maguk ejtették meg, méghozzá úgy, hogy az egyes csoportokba tartozók maguk közül válaszották a rájuk jutó tagokat.-413-