Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Mezőföldi Egyházmegye

Mezőföldi egyházmegye ve, mert bizony sok olyan dolog előtt állottam volna érthetetlenül, amelyek a múlt történetének figyelembe vételével egészen természetesek voltak. A gyülekezet belső és külső állapota nem valami biztató képet nyújtott. Pár­huzamosan tervezett munkával igyekeztem szolgálni az építést. Az isteni tiszteletek látogatottsága sok kívánnivalót hagyott maga után, kivé­ve az ünnepi istentiszteleteket, amelyeken mindig telt templom volt. Az úrvacso­rával való élést is sokan elhanyagolják. Vannak, akik még nagyobb ünnepeken sem járnak el templomba. Persely és egyéb önkéntes adakozás nem nagyon isme­rős és gyakorolt. Másfelől az egyházi épületek valamennyije rossz karban volt. Úgy terveztem, hogy 10 év alatt, ha valami közbe nem jön, az összes épületeket jó karba hozzuk, és a jövőben nem hagyjuk ennyire lerongyolódni őket. Az építőmunkát azzal kezdettem el, hogy a vasárnap délelőtti és délutáni ige- hirdetéses istentiszteleteken kívül igyekeztem a gyülekezet tagjainak minél több olyan összejövetelt rendezni, amelyek a vallásos buzgóság felébresztését mun­kálják. Örömmel engedtem át a szószéket vendég igehirdetőknek, és a rendezett vallásos előadások szónokaiul a szomszédos gyülekezetek lelkipásztorait igye­keztem megnyerni. 1923 novemberétől kezdve a téli időszak 4 hónapjában min­den csütörtök este vallásos estéket tartottunk az iskolában. Ez eddig ismeretlen volt itt. Ezeken az első vallásos estéken folytatólagos felolvasásban ismertettem egyházunk történetét. Izsák Aranka tanítónő vezetése alatt működő leányegye­sületet találtam, de inkább olvasókörnek lehetett nevezni, s nevében is csak ké­sőbb lett református. A vasárnapi iskolai munkát 1924-ben kezdtem meg önkén­tes résztvevőkkel. 1925-ben Dobos Andor segédjegyző közreműködésével meg­alakult református dalegyesületünk, melynek első karmesterévé őt kértük fel. Szolgálatba lépésemmel egy időben megkezdtem az iratterjesztést is új éneke­sek, egyházi lapok, naptárak és apró traktátusok árusításával. A presbitérium 1926-ban határozatilag kimondta a 15 évesek konfirmálását az ismétlő iskola III. évfolyamának elvégzése után. Igar-vámi szőlőhegyen, mely a községnek 7 kilo­méter távolságra fekvő külterületi lakott helye, 1924-től kezdve az ottani erős római katolikus hatásnak kitett református testvéreinknek évenként 4 istentisz­teletet tartunk, s két ízben az úri szentvacsorát is kiszolgáltatjuk. Bűnbánati heteken 1926-tól kezdve bűnbánati esti istentiszteleteket tartunk. A szombati napi lakomák és táncmulatságok megszüntetéséről tárgyal és hoz határozatot a presbitérium 1927-ben. Kisköri missziói összejöveteleinket megkezdtük 1928- ban, és azóta minden téli időszakban meglátogatjuk a kiskörhöz tartozó összes egyházakat, s ez alkalommal vallásos estet tartunk a gyülekezetek tagjai számára. A presbitérium 1930-ban május második vasárnapjának anyák vasárnapjaként megünneplését mondta ki. 1934. december 18-án nálunk rendezett kisköri ifjú­sági konferencia megindította az ifjúság közötti munkát is. A Református Hír­adó64 című belmissziói lap 1936-tól az egyház missziói lapja. b Az 1920-as évek első felében Egyházi Híradó címen Demjén István budafoki lelkész indított gyülekezeti lapot, mely később országos lappá vált Református Híradó címen. Kiadója és felelős-394-

Next

/
Thumbnails
Contents