Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Mezőföldi Egyházmegye

Mezőföldi egyházmegye

római katolikus egyház javára. Ha nem volnának bánya- és iparvállalataik, melyek a környékben kóborló katolikusságot vonzzák, talán reverzálisok sem volnának nálunk. 99%-ban földművesekből álló gyülekezetünk ifjabb tagjai a föld kevéssége miatt ezeknél próbálják életsorsukat biztosítani, hol őseik hitének megvédelmezése révén féltvén positióikat, könnyen hajlékonyabbakká válnak a reversális adásra. Ennek dacára a gyülekezet eddigi lelki élete normálisnak mondható, aminek igazolására megemlítem, hogy 1943 húsvét ünnepén 500 lélekből álló gyülekezetemben 166-an éltek úrvacsorával.

Két átmeneti időszak volt, melyben a kívánatos lelki összhang meggyengült köztem és a gyülekezetem között. Az egyik 1933-38-as, a másik a képviselőválasztások idején.

Az előbbi tanítónk 4 évig húzódó fegyelmi ügye miatt történt. Az egyházi hatóságok súlyos és enyhe ítéleteinek váltakozása váltotta ki ezt az állapotot. Gyülekezetem tagjainak felfogása szerint, ha beleavatkoztam volna a bíróságok előtt forgó kérdésbe, másként alakult volna régi tanítónkkal kapcsolatos helyzetünk. Talán meg is maradhatott volna nálunk. Ez volt az ő gondolatuk. De mert sem jobbra, sem balra nem hajlottam, az izgatás ellenem megkezdődött. Tanítónk kényszerű távozásával megszűnvén a bujtogatás, lassan megenyhült a hangulat is.

Politikával nem foglalkozom. Gyülekezetem nyilas érzelmű nagyobb része szerette volna ennek az eszmének helyi képviseletét reám bízni, ami elől kitértem. E magatartásom átmenetileg lelki csalódást okozott nekik. A helyzet további alakulása bebizonyította előttük magatartásom helyességét, s így ezen a téren is előállott a kívánatos enyhülés.

A hangulatváltozást elősegítette az a tény is, hogy 1940-ben híveimmel együtt én is elvégeztem a Bodajkon működő 3 hónapos téli mezőgazdasági tanfolyamot, s velük együtt avattak engem is ezüstkalászos gazdává. A naponkénti együttlét, problémáikhoz való szakszerűbb hozzászólási lehetőségem nagyban megkönnyítették a helyzetváltozást.

Az egyház külső előhaladásáról a következő adatok nyújtanak tájékoztatást:

1929-ben sikerült 11000 pengős állami, 8000 pengős községi támogatásra 22500 pengő értékben új iskolát és tanítói lakást építenünk állami szabványterv alapján. Az építkezéssel kapcsolatos közmunka teljesítésénél kezdetben akadt csekély ellenállás, de mire befejeződött, nem volt egyetlen egyháztag sem, aki a reáeső részt nem teljesítette volna.

1929- ben 1000 pengős költséggel sikerült a lelkészlakás udvarán megépíteni az 1915-ben romba dőlt istállót.

1930- ban 2200 pengő értékben sikerült templomunkban orgonát beállítani. Árának könnyebb előteremtéséhez a gyülekezettel 2 évi közmunka természetbeni teljesítését vállaltattam 800 pengő értékben. A terv sikere a gyülekezet régi álmát váltotta valóra a hívek általános megelégedésére.

1932-33-ban 3000 pengőt költött a gyülekezet a lelkészlak renováltatására.

Egy 1791. február 5-én vármegyei vizsgálattal létrejött egyezség alapján Bo- dajk politikai község „kegyura” a bodajki református egyháznak, mert az egyezség szerint „minden parochiális és oskolabeli épületet közönséges munkával-379-