Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Komáromi Egyházmegye

Komáromi egyházmegye

Megyercsről 1903-ban, október 21-én elköltöztünk Jókára (Pozsony megyébe), ahol 1938-ig voltunk. Az uram az 1918-ik évi spanyoljárvány után, súlyos szervi szívbajával rendkívül sokat szenvedve, 1937-ben, július 1-én nyugalomba vonult. Komáromba költöztünk 1938-ban, február 1-én, és 1 hónap után, március 2-án csendesen elhunyt. Családi életünket 4 gyermekkel áldotta meg az Úr. Emma, született 1902-ben, aki most a Német Birodalomban van, férje főszolgabíró Olmützben. Gyermekeik Valéria, Edit és László. László, született 1903-ban, meghalt 1904-ben. Piroska, született 1905-ben, meghalt 1915-ben orrvérzésben, mert orvost nem kaptunk számára az akkori háborús viszonyok miatt. Károly, született 1907-ben, aki a komáromi állami építészeti hivatalban műszaki tisztviselő, nős Maller Ilonával. Jelenleg katona az ország területén. Két kislányuk van: Márta, született 1941. április 19-én, Éva, született 1942. augusztus 4-én.

Életünk sok küzdelemmel teljes volt. Kicsiny és szegény egyházban sok szórvánnyal, más vallású és nemzetiségű népekkel körülvéve tengettük életünket.

1905-ben hitel- és fogyasztási szövetkezetét alapított az uram, amely által sok református vagyont megmentett a pusztulástól az Országos Központi Hitelszövetkezet300 révén az 50 éves kölcsönökkel. 1912-ben nagy telket szerzett iskola és tanítólak számára. 1912-ben 12 méter hosszú iskolát épített, tanácsteremmel. Azután lelkesen gyűjtögette a koronákat, hogy a roskadozó Istenháza helyett újat építhessen. Ez a vágya 1930-ban teljesült is, Isten nagy kegyelméből felépült a századokra szóló gyönyörű templom, 350 ezer korona értékben, mely összeget a hívek nagy áldozata hozta össze. 2 szép összhangú harangot is az ifjúsági egylet ajándékozott, s így az 1 darab régivel remek szépen szólva hívogatják az élőket, a halottakat pedig elsiratják. Nyelveik bár ércből vannak, mégis az Úr hatalmáról szólnak. Boldog emlékű uram súlyos testi bajával nem törődve, csakis egyházának élt. A belmissziónak nagy és törhetetlen harcosa, híve lévén így alkotta a biblia-leánykört, ifjúsági egyesületet nagy könyvtárral. Harmonium közadakozásból vétetett, s így a vallásos esték nagyszámú közönséggel egész éven át megtartattak.

Özvegységre jutva itt, Komáromban élem a vagyontalan, özvegy papnék szerény, csendes életét, tehetségem szerint áldozok az Úrnak, s ha betegségem, korom engedi, részt veszek az egyházi, társadalmi, szociális ügyekben. Boldog örömmel segítem nevelni pici unokáimat, és legfőbb vágyam, hogy a háborús

1926 között Búzás Pál, 1830-1859 között Búzás István. Ez helyesen: Búzás Pál: 1830-1859, Búzás István: 1860-1873, Búzás Ferenc: 1873-1926. NAGY 1990.413.

300 Az Országos Központi Hitelszövetkezet 1898. december 4-én Budapesten alakult meg az 1798-as gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről megszületett új törvényi szabályozás után. A Szövetkezetnél 378 alapító jegyzett üzletrészt több mint 3 millió korona összértékben. Üzletkörük egészen kis területekre, esetleg csak egy-egy községre terjedt ki, így az üzleti felek között kölcsönös ismeretségen és bizalmon alapuló együttműködés jöhetett létre. A falusi népesség, a kisbirtokos társadalom számára biztosítottak elsősorban forrásokat. Számuk 1908-ban elérte a 2096-ot, 1917- ben a 2430-at. A békeszerződések következményeként a hitelszövetkezetek 65%-a is az utódállamok területére került. A két világháború közötti gazdasági életben is fontos szerepet játszott: tőkehiányos rétegeknek tudott elérhető hiteleket adni. Számuk az 1940-es évekre újra elérte az 1500-at. SCHANDL 1938.42-53,69-75.-358-