Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)
Komáromi Egyházmegye
Komáromi egyházmegye Inkább kérek 100 csehet magam fölé, mint egy tótot, akinek szegénynek a tótsága mellett büntetésként még a vallása is a pápáé! A magyar nép bírta általában a nyomást. Sőt, ahol a lelkiélet erősödött, ottan erősödött az ellenállás is. Bírta a magyar nép a modernebb demokráciát is, sőt nagyon is neki való az! Az Isten kegyelme itten is erősen megmutatta, hogy nem vagyunk mi hitvány faj, sőt! Egy kis evangéliumi szabadság a szabadabb és emberségesebb élet mellé, s a magyar csoda néppé válik, hiszen így volt az a XVII. században is! Komárom lassan a magyarság szellemi központjává vált, és egyben a reformá- tusság is mint az akkori Felvidék legnagyobb gyülekezete a legerősebb tényezővé fejlődött a református közéletben. A felszabadulást leírni nem lehet. Hiszen olyan váratlanul jött, pedig nagyon vártuk és nagyon reméltük. Az utolsó hetek a szent éledés drága ideje volt. S amikor hatalmas tornyunkra felszökött (még benne a cseh időben) a magyar zászló!!! S amikor az első magyar honvéd végigment a mi utcánkon! Boldogságeső hullott az őszi permetezéssel, és a Kormányzó úr volt a mi nagy ajándékunk. Életem egyik megmagyarázhatatlanul legnagyobb élménye marad ez a nap és ez az idő. S azóta?... Igaza van a magyar prófétának, Ravasz Lászlónak, hogy a nemzeti kisebbségből vallási kisebbségbe jutottunk, s ez az utóbbi jobban gondoskodik a tűszúrásokról... A csehek alatt nem volt első vallás és utolsó, mindenki egyforma volt, s Magyarország minden műveltsége mellett is még a középkorban vergődik e téren... Azt sem gondoltuk volna, hogy a trianoni részen levő református gyülekezetek annyira elmaradtak a belmissziós fellendülés terén, és hogy a református közéletben is számos jele van a feudális reakciónak. Az a rettenetes emberek előtti hajlongás, amit itten látunk a mi Egyházunkban is, nem református jelenség, s a hitélet rettenetes pangására vall. Mert nemcsak azért esett vissza a felszabadult részeken a lelki élet, mert a politikai nyomás elmúlt, hanem mert a trianoni részről jéghideg hitetlenség áradt be nem egy új egyháztagon át, akit közénk küldöttek, meg az az agyonadminisztrálás, és azok a rettenetes vastag jegyzőkönyvek... Mintha Isten Igéje és a lelkipásztorok már maguktól semmit sem tudn<án>ak tenni... Ezek keseregtetnek engem is sok más mellett. Mi ugyan már túl vagyunk a mélyponton, de azért de kellene az a missziói lélek az egyházmegyéről, a kerületről, az egyetemes Egyháztól,... a teológiákról..., de nemigen jön ez a komoly ébre- dési mozgalom... De azért dolgozom én is, pláne, amikor hívők a ká<p>lánok is, és Isten kegyelme a mi reménységünk és erőnk. Napi átlag 12 órát dolgozunk mindnyájan! Milyen nagy Úr a mi Istenünk, hogy ennyi erőt ad nekünk! Soli Deo Gloria! Komárom, 1943. évi október hó. Galambos Zoltán, felszabadult Komárom református keresztyén lelkipásztora-343-
