Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Komáromi Egyházmegye

Komáromi egyházmegye

kilogramm), a másikat a gazdák öntették (körülbelül 400 kilogramm).262 így négy harang dicsérte az Isten nagy nevét! Ugyancsak önkéntes adományok tették lehetővé, hogy a spórolgatott pénzekkel együtt megépülhetett a temetőnk hatalmasan szép, modern ravatalozója, melyben két ravatalozó terem mellett van egy fedett istentiszteleti helyiség s egy kamra, ahol a legmelegebb nyáron is lehet jégen 6-8 halottat elhelyezni a temetésig. Kaptunk úgy templomi, mint a dísztermeink számára térítőkét, értékes bútorokat, kegytárgyakat. Az egyházi anyagi élet talán 100 év óta nem volt olyan jó, mint ez időtől. A presbitérium még 1929- ben bevezette az egyházfegyelmet, eltiltván az Úrvacsora szentségétől azokat, 1. akik nem reformátusok, 2. akik nem kereszteltették meg a gyermeküket, 3. akik csak polgárilag esküdtek meg, 4. akik elígérték más felekezetnek a gyermekeiket, 5. akik valamilyen cégéres bűnben leledzenek (paráznák, tolvajok, stb.), 6. akik tagadják az Egyház valamelyik fontosabb hittételét (Szentháromságot például, vagy a Krisztus istenségét, a bűn létezését, poklot, mennyországot, stb.). Erősen kezdték a lelkipásztorok fegyelmezni a gyülekezetei a szószéken át is. A Heidel- bergi Kátét minden évben egyszer végigprédikáltuk, éspedig a téli idényben. Ekkor a sátoros ünnepek és a körülöttük levő hetek leszámításával vasárnap délelőtt és délután és csütörtök este is a Káté ment. Kezdtük az elválások elleni harcot is. Hogy tudniillik csak akkor eskettünk meg újból elváltat, ha a másiknak a VII. parancsolat elleni vétke miatt történt az elválás. Ennek eredményeként az átlagos évi 10-13 elválás helyett lecsökkent ez évi egyre, de volt már 3 év, hogy egy sem vált el. Persze itten is erős volt a pásztori utánajárás és a sok-sok látogatás, a presbiterek, főként a diakónusok segítségül hívása, a keresztszülők igény- bevétele. De tisztult a felfogás a keresztelés terén is (nem fogadunk el pápista keresztszülőt), az esketés terén is (a násznagyoknak a mi gyülekezetünkhöz kell tartozni, és afféle jobb egyháztagnak kell lenni, a szónak nem anyagi, hanem lelki értelmében).

Időközben a csehszlovákiai helyzet megkívánta egy református tanítóképző felállítását.263 Itten is láttuk, hogy mennyire a levegőben járnak még deréknek

262 A nagyobb harang a „Jókai harang”, melyen a következő felirat olvasható:,Készült Isten nagyobb dicsőségére és Komárom halhatatlan szülöttének emlékezetére a komáromi református keresztyén egyház áldozatkész buzgó híveinek nemeslelkű adományaiból Galambos Zoltán lelkész, Fülöp Zsigmond főgondnok és Páti Nagy Sándor álgondnak hivataloskodása idejében, az Úrnak 1929-ik évében. Öntötte Egry Ferenc Kisgejőcön, súlya 710 kg“. A kisebbik harangot a református egyházi gazdaénekkar adományozta az egyháznak. DPL1928. 245.

263 Az 1935. május 23-án Kassán ülésező Egyetemes Konvent szavazattöbbséggel határozatot hozott, hogy 1935 szeptemberében koedukációs tanítóképző intézetet indít Komáromban. Az intézet fenntartója a szlovenszkói és kárpátaljai református egyetemes egyház. 1935. július 16-17-én bonyolították le az első felvételi vizsgát. 109 fő jelent meg a vizsgán, 40 hallgató nyert felvételt (27 fiú és 13 leány). 1935. szeptember 4-én indult meg a tanítás. Az intézetnek évente csak két évfolyama működött: az I. és III., vagy a II. és IV. Az 1938/39. tanévben (a visszatérés után) az intézmény öt évfolyamosra nőtt, a koedukációt fokozatosan beszüntették, illetve az 1942/43. évben líceumi osztályokat is indítottak. A megszállás alatt létrejött iskola fenntartása a visszatérés után nagyon megnehezült. Ezt az állapotot szüntette meg a dunántúli református egyházkerület 1943. októberi közgyűlésén hozott határozatával, mivel iskolafenntartóként átvette a komáromi tanítóképzőt. 1890 után így újból lett-339-