Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Komáromi Egyházmegye

Komáromi egyházmegye

ÓGYALLA-BAGOTA Nagy Sándor lelkész

Nagy Sándor, születtem 1907. október 7-én Nemeshodos községben, duna- szerdahelyi járás, akkor Pozsony vármegye, most Komárom vármegye. Édesapám Nagy Gyula, református elemi iskolai tanító207 (született Zabola, Háromszék vármegye), édesanyám Czucz Eszter, hodosi kisbirtokos, kurátor leánya. Elemi iskoláimat Nemeshodos községben, a református elemiben végeztem, a gimnáziumot Pozsonyban, az evangélikus líceumban, ami V. osztályos koromban átalakult csehszlovák állami reálgimnáziummá, magyar párhuzamos osztályokkal. Pozsonyban a csehszlovák idők alatt fennállott abituriens tanítóképzős tanfolyamot208 is elvégeztem. Utána beiratkoztam a losonci református teológiai szemináriumba, amelynek a III. és IV. évfolyam végzése idején 2 évig szeniora voltam. Utána Balogh Elemér pozsonyi református püspök közbenjárására a Free Church-nél, Edinburghban kaptam stipendiumot, s ott egy iskolai évet töltöttem. Dátum szerint: 1927-ben érettségiztem, 1928. évben tanítói érettségit tettem.

1932. június havában I. lelkészképesítő vizsgát szereztem, 1932/33. iskolai évben Skóciában voltam (1932. október 12-től 1933. május 1-ig). 1933. július 17-én bevonultam Theresienstadt-ba egészségügyi beosztású katonának. Másfél hónapi fegyvernélküli kiképzés után két hétre ott irodai szolgálatra osztottak be, utána pedig az evangéliumi csoport katonai irodájába kerültem egy hónapra, míg október 7-én, mivel a 3 hónapi póttartalékos szolgálati idő letelt, hazamentem. 1933. december 7-én mentem Búcsra az esperesi hivatalba esperesi segédlelkésznek.

1934. április 20-án az időközben meghalt ógyallai lelkész209 helyébe helyettes lelkésznek megyek. 1934. június 26-án papi vizsgát szerzek, jelentem az esperes úrnak, hogy választható lettem, helyezzen el Ogyalláról. Július 6-án megyek visz- sza Búcsra. Miután Ogyalláról elmentem, az ógyalla-bagotai egyház lelkészének hív meg. Állásomat itt 1934. október 14-én foglaltam el (beiktatás ekkor volt).

207 Nagy Gyula 1900-től tanított Nemeshodoson 1908-ig Czirók Jánossal, majd Czirók Dezsővel együtt. Harcolt az I. világháborúban, és hősi halált halt. DRELII. 259. a. 1901. 78.1915.17. Egyházkerületi Névtár. 1901. 59.1902. 59.1903. 42.1904.42.1905. 42.1906.43.1907. 54.1908.106-107.1909. 80-81.1910.86-87. Egyetemes Névtár. 1911. II. 122.1912.101.1913-15.71.

208 abituriens (latin): érettségiző, (az iskolából) távozó diák. A tanítóképzőkbe jelentkezéshez ebben az időben még elegendő volt a polgári iskola elvégzése. A pozsonyi Csehszlovák Állami Tanítóképző Intézet magyar tagozata nem indított minden évben első évfolyamot, de az 1924-25-ös tanévtől olyan oktatási formát is bevezettek, melyre gimnáziumban érettségizett magyar lányokat és fiúkat vettek fel. Ezeket nevezték „abituriens” tanfolyamoknak. CSICSAY 2002.41.

209 Mórocz Mihály 1858. december 2-án született Révkomáromban, apja Mórocz György földműves, anyja Mórocz Mária volt. Tanulmányait Komáromban, majd Pápán végezte. 1878-ben tett érettségi vizsgálatot, 1882-ben fejezte be teológiai tanulmányait. Segédlelkészi szolgálatot végzett 1882- 1883 között Marcelházán, 1883-1885 között Komáromszentpéteren és 1885-1886 között Perbetén, majd 1886-tól püspöki titkár volt Révkomáromban. Az 1887-ben Révkomáromban tartott egyházkerületi közgyűlésen szentelték lelkésszé. 1888-1934 között rendes lelkészként Ógyallán szolgált. Nőtlen volt. 1934. március 20-án hunyt el 75 éves korában. DREKK O. 394t. 228. TtREL I. 8. d. 8. Marcelháza. 6. d. 9. Ógyalla-Bagota. 1.1. II. 14. d. 10. Perbete. 2. DPL1934.54.-315-