Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Komáromi Egyházmegye

Komáromi egyházmegye

NEMESHODOS Vágó Ede lelkész

Születtem Zsigárdon 1894. évi július hó 5-én. Szülőim, Vágó Gábor és Szalay Minka földművesek voltak. Édesapám, mivel termését születésem évében a Vág folyó áradása tönkretette, tovább szolgálatra jelentkezett a szombathelyi 11-es huszároknál. Szombathelyt végeztem el az elemi iskola IV. osztályát, valamint a premontreiek királyi katolikus gimnáziumában III osztályt. 1907. esztendőben édesapám Magyaróvárra neveztetett ki királyi útmesternek, ahol a kegyesrendiek akkori algimnáziumában elvégeztem a gimnázium IV. osztályát.

1908 szeptemberében a pápai református főgimnázium V. osztályába írattak be, ahol a négy felső osztályt elvégeztem. Az érettségi vizsgát 1912. év június hó

29-én tettem le.

A teológiai akadémiát a dunántúli református egyházkerület pápai teológiai akadémiáján végeztem el 1912-1916. években. 1915-1916. évben a báseli egyetemen hallgattam 2 szemesztert. Az első lelkészképesítő vizsgát 1916 szeptemberében, a másodikat 1918 szeptemberében tettem le a dunántúli egyházkerület lelkészképesítő bizottsága előtt.

Segédlelkészi szolgálatomat 1916. október hó 14-én kezdtem meg, ahová Németh István püspök rendelt. Az ő, valamint Vargha Sándor másodlelkész irányítása és rendelkezése mellett végeztem munkámat Komáromban 5 esztendő és egy hónapig. Míg a püspöki hivatal Komáromban volt 1919 őszéig, ott is segédkeztem. Végeztem az igehirdetést, a vallástanítást az elemi, polgári és gimnáziumi osztályokban, a hívek között a belmissziói munkát. Igyekeztem mindenben megfelelni a rám bízottaknak.

1921. év október hó 23-án pályázat útján választott meg a nemeshodosi református gyülekezet lelkipásztorává, ahol Isten kegyelméből a mai napig is szolgálom Őt gyarló tehetségem szerint. Állásomat 1921. év november 20-án foglaltam el, amikor Tóth Kálmán, deáki lelkész és esperes megbízásából Fekets Sándor nagymegyeri lelkész, tanácsbíró iktatott be tisztembe.

1922. év január 10. napján léptem házasságra Horváth Margittal, okleveles tanítónővel,201 Horváth Ferenc hentesmester és Gulyás Lídia komáromi lakosok leányával. A komáromi református templomban esketett meg egykori principálisom, Vargha Sándor. Házasságunkat a Mindenható nem áldotta meg gyermekkel. Alázatosan hajiunk meg a mennyei Atya e bizonyára bölcs, de nehezen elviselhető végzése előtt.

Beköszöntő beszédemben a II. Kor. 4, 5-6. alapján szólottám a gyülekezethez, s mind e mai napig a szolgálat krisztusi példáját igyekeztem megvalósítani. Az igehirdetésben az Úr Jézus Krisztusra mutatok, életemben pedig az ő útjait óhajtom járni. Itteni szolgálatom kezdete óta építgetem a gyülekezeti közösséget,

21,1 Horváth Margit tanítónő Révkomáromból származott. Az 1913/14. és 1914/15. tanévben Pápán tanult a Nőnevelő Intézet tanítóképzőjében. 1915-ben jeles tanítónői oklevelet szerzett, majd Komáromban tanított. Pápai Református Nőnevelő Intézet értesítői. 1913/14. 90. 1914/15. 40, 51. DPL1916.412.-310-