Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Komáromi Egyházmegye

Komáromi egyházmegye

Mindezek után várjuk a szebb jövőt. A polgári közügyek vitelében a főbb pontok: népművelési munkálat, bajtársi szolgálat vezetése, a községi közellátás egy ügykörének intézése. Feleségem fivére: Gáspár József, kulcsodi református lelkész, akivel keresztkomaságban is vagyunk.

NAGYMAD Tóth Zsigmond lelkész

Születtem 1883. május 1-én Felsőváradon, Bars megyében. Szüleim az elemi iskola elvégzése után a lévai piarista gimnáziumba írattak be. A három alsó osztálynak jó eredménnyel történt elvégzése után a negyedik osztályba Pápára mentem. 1903-ban érettségit tettem, s átléptem a teológiára. Ennek elvégzése előtt még mint negyedéves teológust a barsi egyházmegye esperese, Patay Károly segédlelkészül kért ki, s 1907. advent utolsó vasárnapján Felsőszecsén exmittált, hogy Boriba menjek helyettes lelkésznek. Itt körülbelül egy hónapot töltöttem, míg az ide megválasztott lelkész180 állását el nem foglalta, kinek helyére azután Garamvezekénybe kerültem, s mint segédlelkész működtem itt Kiss Károly mellett 1908. július 1-ig.

Ekkor Garamszentgyörgyre helyezett az esperes helyettes lelkészül, a következő segédlelkészi éveimből a második esztendőt itt töltöttem el. 1909 pünkösd második napjára azt a megbízatást kaptam esperesemtől, hogy menjek Zólyomba, tartsam meg ott az e célra berendezett imaházban úrvacsora kiosztásával kapcsolatosan az első isteni tiszteletet.

A helyből és messze szórványokból összegyülekezett hívő sereg, melynek soraiból az isteni tisztelet közben nem egyszer hangos zokogás tört fel, mely lel- kemre oly mély hatást gyakorolt, hogy azt elfelejteni soha nem fogom, s melyhez hasonlót akkor éreztem, mikor, mint a megszállt területen élő lelkész, 30 éves találkozóm alkalmával részt vettem az Ólé Sándor által a pápai templomban tartott isteni tiszteleten.

Az 1909. évi november 29-én egyhangúlag választott meg ez a nagymadi szórványokból alakult gyülekezet lelkipásztorául. Ezt megelőzőleg az egyetemes konvent akkori elnöke, báró Bánfíy Dezső181 az amerikai wallingfordi lelkészi állásra nevezett ki. Már éppen indulásra készültem, mikor itthoni egyhangú megválasztásomról megjött az értesítés, s ennek birtokában szüleim a kiutazásra az engedélyt nem adták meg, s így kénytelen voltam itteni állásomat 1910. március 12-én elfoglalni.

180 Molnár Gyula lelkész 1906-ban került Boriba, ott szolgált 1913-ig. DREL1.1. u. Bori. 81 (1907- 1914!).

181 Bánfíy Dezső báró 1843-ban született Kolozsváron, középiskolai és jogi tanulmányait is szülőföldjén végezte el. Államtudományi tanulmányokat folytatott Berlinben és Lipcsében. 1875-től Belső-Szolnok vármegye főispánja, 1876-tól Szolnok-Doboka vármegye, 1883-tól Beszterce-Naszód vármegye főispánja is lett. 1890-ben lemondott főispáni tisztségeiről. 1892-1895 között a képviselőház elnöki tisztét töltötte be. 1895-1899 között miniszterelnök is volt. Állami tisztségei mellett egyházi tisztségeket is vállalt: az erdélyi református egyházkerület főgondnoka, az egyetemes református konvent és zsinat elnöke volt. IZSÁK-PÖLÖSKEI-ROMSICS-URBÁN 2002.50-51.-301-