Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Komáromi Egyházmegye

Komáromi egyházmegye

ment is a munka szépen; jóllehet, hogy ez a foglalatosságunk - különösen feleségem részére - a szellemi-lelki munka mellett jelentett súlyos fizikai munkát is. Ugyanis - egyéb alkalmas helyiség hiányában - a lakásunkat engedtük át az ösz- szejövetelek céljára. Képzelhető, hogy télvíz idején, mikor 30-40 iskolás gyermek, leánykori tag betelepedett hozzánk, közülük többen a másfél kilométerre levő Kiskeszi községrészből jővén, milyen munkát igényelt ez másnap, hogy lakásunkat tisztába tegyük! De mindez legkevésbé sem tántorított volna el bennünket a munka folytatásától, végeztük készséggel, jó kedvvel. Közben a leánykor több ízben rendezett összejövetelek önkéntes adományaiból szép kis tőkét is gyűjtött, melyből juttatott az egyháznak ottan-ottan építkezési költségek fedezéséhez. így legutóbb a temetőkerítés építésénél 9000 koronával segítette az egyházat. Mígnem egyszer csak felütötte fejét a tagadás szelleme, s hatalmába kerített több megtévelyedett lelkeket, akik nem nézhették a mi csendes, s mondhatjuk, eredményes munkánkat, s megkezdték aknamunkájukat. Sajnos a leánykor tagjai közül is csatlakoztak hozzájuk, akik rút hálátlansággal, tiszteletlenséggel viszonozták feleségem önzetlen fáradozását. Végül is kénytelenek voltunk abbahagyni belmissziói munkánknak az eddigi keretek közt való folytatását.

De azért van most is egyházunkban bizonyos belmissziói munka. Különösebb gondot fordítok a konfirmanduszok bibliaórájára s a leventék valláserkölcsi oktatására. A leányok közül is többekkel fenntartjuk a belmissziói érintkezést. Igénybe vesszük szolgálatkészségüket a vallásos estéken és népművelési előadásokon való szerepeltetésükkel. Az erre való előkészítésüket egyben a belmissziói találkozás kedvező alkalmai gyanánt vesszük és használjuk fel.

Családi adatok:

Házasságkötésünk 1909. november 23-án volt Csicsón, feleségem szülei voltak: Gáspár Sámuel csicsói református tanító172 és neje, Bödők Jusztina. (Feleségem nagyatyja: Gáspár József szintén csicsói tanító173 volt.)

Házasságunkból öt gyermek született:

1. Kálmán, született 1910. november 1., jogot végzett, belügyminisztériumi tisztviselő, nőtlen.

2. Gáspár, született 1911. december 4., kántortanító174 a garamszentgyörgyi református elemi iskolánál, felesége Lelkes Etelka tanítónő170 ugyanott.

172 Gáspár Sámuel Búcson és Perbetén 1-1 évig, az 1870-es évek elejétől Nagymadon 10 évig, majd 1879-1898 között Csicsón tanított. Ekkor nyugalomba vonult. Felesége Bödők Jusztina volt. 1928. február 1-én 80 éves korában hunyt el. Nagymadon 1869-ben még Osváld János, 1873-ban már Gáspár Sámuel volt a tanító. DREL II. 259. a. 1928. aug. közgy. 60. Egyházkerületi Névtár. 1869. 11. 1873.10.1874.12.1875.14.1878.14.1879.28. KÚR1932.101. DPL1928. 27.

173 Gáspár József 1819-ben született Kocson, apja Gáspár János, anyja Szabó Éva volt. Tanulmányait szülőfalujában, majd Pápán folytatta. Tanulmányai közben (1837 és 1838 őszén) Nagyigmán- don, majd Császáron volt praeceptor. 1840-1879 között tanított Csicsón. Felesége Hegedűs Zsuzsanna volt. 1898-ban hunyt el Csicsón, 78 éves korában. DREL II. 70. a. 1839. 10. DREL II. 259. a. 1842. 8. DREL II. 70. b. 1837.16.1838. 35. DREL II. 259. b. 1840/41. 2.1841/42.11.1842/43. 2.1844. 16.1845/46.20.1847/48.2. KÚR 1932.97-101.

174 Tóth Gáspár 1933-tól tanított Garamszentgyörgyön, emellett a községi könyvtárat is vezette, énekkart irányított, és műkedvelő előadásokat is szervezett. DREL II. 25. a. 13,17. A Szlovenszkói és-299-