Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Komáromi Egyházmegye

Komáromi egyházmegye

zésben állt Kunst Irénnel153 is, és ez főként a missziói mezők felé irányította figyelmét.

Az érettségi vizsgálatot 1912-ben tette le a komáromi bencés gimnáziumban. A pályaválasztás nem volt kérdés számára, de a kegyetlenül szigorú édesapa ennek alaposan elébe vágott. Az idősb Tárnok Gyula valamikor praeorans tanító volt, és hallani sem akart róla, hogy fia a teológiára menjen. Atyai szigorral kézzelfoghatóan adta fia tudtára, hogy fia „inkább vesszen el, de pap nem lesz”! A kemény és nehéz lecke után megmondta, hogy vagy mérnöknek, vagy orvosnak kell lennie a fiának, különben nem ad neki egy lyukas hatost se. Egyik bibliás barátjával tanakodott pár napon át reggeltől estig az ifjú Tárnok, hogy melyiket válassza. Ez a barát Lakatos Jenő volt, aki akkor már a mérnöki szakon két félévet jó eredménnyel elvégezett. Ez a már azóta az első világháború következtében elhalt barát vetette fel a gondolatot: „Hiszen te misszionárius akartál lenni mindig, hát nincs semmi hiba, végezd el az orvosit, és akkor lehetsz orvos misszionárius!” Valóban mentő gondolat volt ez. Ilyen szándékkal engedett az ifjú Tárnok az atyai akaratnak, és medikus lett a budapesti Pázmány Péter egyetemen. Háromszor neki kellett rugaszkodnia, hogy egyszer az Üllői út felől, kétszer a Tűzoltó utca felől bemerészkedjék az anatómiai intézetbe Lenhossék professzorral154 aláíratni indexét. A harmadik napon sikerült legyőznie az undort és szédülést.

1913-ban jelent meg az a rendelet, hogy az orvostanhallgatók ezután 3 hónapot szolgálnak a csapatnál az eddigi 6 hónap helyett, és akkor tartósan szabadságoltatván, a hátralevő 9 hónapot már mint orvosok szolgálhatják le valamelyik helyőrségi kórházban. így az egyévi önkéntesi idő nagyon kedvezően alakult az orvosokra nézve. Néhány magasabb rangú katonatiszt ismerős azt mondotta az édesapának és fiának, hogy ez nem fog beválni, csak próba lesz, tehát meg kell ragadni az alkalmat, mert így mégis csak kevesebbet hiányzik a hallgató az egyeben lett a Keresztyén Ifjúsági Egyesület titkári pozíciójában Kónya Gábor utóda. Az Ébresztő című folyóirat szerkesztője is volt. Nagy hatást gyakorolt az Egyesület működésére, munkája fellendülést hozott. 1925-ben hunyt el. KISS 1941.208-220. KOVÁCS 1998.133-134. KOVÁCS 2007.29-30.

153 Kunst Irén 1869-ben született Königsbergben, apja Kunst Ottó kereskedő, anyja, Cederstolpe Jenny egy svéd bárói család sarja volt. Szülei válása után 1880-ban Budapestre költözött. Növendék volt Debrecenben, majd a budapesti Veres Pálné Nővérképzőben, 1887-ben állami tanítónői vizsgát tett. Megismerkedett a Skót Misszióval, pár év múlva vasárnapi iskolai csoportjának vezetője lett. Anyja halála után, 1904-ben mindenét eladta, először utazott Sanghajba, ott nemsokára a Vakok Intézetének vezetője lett. 1913-ban hazatért szabadságra, az I. világháború miatt csak 1921-ben lett újból lehetősége Kínába utazni. 1931-ben tért haza, előadásokat tartott a kínai missziói helyzetéről. 1932-ben újból visszautazott Kínába, ahol 1934-ben elhunyt. KOOL 1995. 209-211. Életéről lásd még: GÁNCS 1935.

154 Lenhossék Mihály 1863-ban született Pesten. 1886-ban a budapesti egyetemen orvosdoktorrá avatták. 1888-ban az anatómia magántanára lett. 1889-ben a bázeli anatómiai intézetben proszek- torként (kórboncnok), a würzburgi egyetemen magántanárként, 1895-ben a tübingeni anatómiai intézetben újra proszektorként működött. 1899-1934 között nyilvános rendes tanár, a budapesti I. anatómiai intézet igazgatója, 1914-1915 között az egyetem rektora volt. Idegrendszeri kutatásai kiemelkedőek. Antropológiai kutatásokat is végzett, a tudományág tanára volt 1914-1925 között. Az Orvosi Hetilapot is szerkesztette. 1934-ben a Magyar Tudományos Akadémia másodalelnökévé választották. 1937-ben hunyt el. MARKÓ 2001-2007. IV. 198-199. KAPRONCZAY 2004.234.-292-