Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Bevezető

Bevezető

része később, korszakunkban a református egyház lelkiségének meghatározó egyénisége lett. Pongrácz Józsefről több önéletrajzíró is meleg szavakkal emlékezik meg, és a bibliaköri tevékenységet úgy idézi fel, mint életének sorsfordító

. /. 102

esemenyet.

* * *

Kiknek ajánljuk kötetünket? Természetesen elsősorban a bennük szereplők leszármazottainak, családtagjainak. De miután a benne található életrajzi adatokon túl értékes sorok olvashatók a korszak politikai, gazdasági, társadalmi életére, a demográfiai problémákra, a hívek lelki-erkölcsi életére vonatkozóan,* 102 103 és híven tudósítanak a lelkészek társadalmi, gazdasági életben betöltött szerepéről is,104 hasznosan forgathatják a családfakutatók és az „ároni családok”,105 illetve az

212. 1905/06. 87, 144, 145. 1906/07. 78, 92, 95, 136. 1907/08. 165, 180, 215. 1908/09. 174, 183, 229. 1909/10.156,163,170,195.1910/11.151,164,171, 200.1911/12.118,130,151,156.1912/13. 88, 92, 96, 197, 201, 202, 212.1913/14. 69, 76, 78,185,186,187, 202.1914/15. 32,36, 37, 40,133,137.1915/16. 68, 72.1941/42.64. SERES 2002.175. DPL 1943.164.

102 Kiss Zoltán nyárádi lelkész még teológus korában vett részt Pongrácz Józseffel közös bibliaolvasáson. Tárnok Gyula is Pongrácz irányítása mellett került közel a Keresztyén Diákszövetséghez, több éven keresztül vett részt konferenciáin. Zsemlye Lajos hetényi lelkész már „alsó gimnazista” korában a bibliaolvasókhoz tartozott. Csizmadia Dániel neszmélyi lelkész említette, hogy a tahi diákgyűlésre utazásához Pongrácz tanár úrtól kapta a pénzt. Varga Kálmán simontornyai, Fülöp László igari és Barsi Lajos bokodi lelkész is élete fontos eseményének tartotta a közös bibliaolvasással töltött együttléteket. Talán legjobban Galambos Zoltán írja le, hogy milyen lehetőséget is teremtett Pongrácz a teológus hallgatóknak: „Csakhamar két kő közé kerültem. Egyrészről Vass Vince vitt és Pongrácz József professzor bibliakörén át húzott az Úr Jézus felé, más oldalról a teológusok óriási többsége szeretett volna a maga tábora számára megnyerni, s ők is húztak a kártya, kugli, a kávéház és a kocsma felé. Nagy másokról hallottam (sohasem tudtam inni), dorbézolásokról, s az volt ám a virtus a teológusok között! Ingadoztam a két irányban jövő hatás felé. Sok nyomorúsággal küszködve, sok eleséssel vergődtem át a két éven Pápán. De a bibliakör és a „pietistának” csúfolt társaság barátsága, s egészen biztosan az imádsága is, tartották lelkemet a kegyelem felé.”

103 Szabadi István felhívta a figyelmet az önéletírások vallásszociológiai és szociográfiai jelentőségére. A nemzeti önazonosságtudat megőrzésében végzett lelkészi tevékenység fontosságát bizonyította a partiumi és kárpátaljai lelkészi önéletrajzokból vett példákkal. SZABADI 2009.62-71.

104 Több lelkész önéletírásában is olvashatunk arról, hogy a lelkész a helyi takarékpénztárnak, tejszövetkezetnek, Hangya Szövetkezetnek elindítója és vezetője volt. Tanulságosak Bakó Zoltán bodajki lelkipásztor sorai: ,A hangulatváltozást (a lelkész és hívei között fennálló viszonyban) elősegítette az a tény is, hogy 1940-ben híveimmel együtt én is elvégeztem a Bodajkon működő 3 hónapos téli mezőgazdasági tanfolyamot, s velük együtt avattak engem is ezüstkalászos gazdává. A naponkénti együttlét, problémáikhoz való szakszerűbb hozzászólási lehetőségem nagyban megkönnyítették a helyzetváltozást.” E problémára Németh István püspök már az 1920. évi esperesi jelentésben felhívta a figyelmet: „Ohajtandónak tartom tehát, hogy lelkésztársaink, hivatalos állásuk méltóságát mindig szem előtt tartva, foglalkozzanak gazdasági kérdésekkel is, vagy talán helyesebben a gazdálkodás kérdésével... Nagyon sajnálnám, ha bárki is félreértve szavaimat, azt gondolná, hogy a lelkészeket falusi gazdákká kívánom tenni. Távol legyen! Jól tudom, hogy egyházunk akkor volt virágzó, a lelkésznek akkor volt igazi tekintélye, hívei akkor néztek rá bizonyos büszkeséggel, ha az, amikor fölkeresték, a „muzeumben” könyvei között volt található. Ma is azt szeretném, ha a lelkészt hívei komoly foglalkozásba merülten a „múzeumban” találnák. Ez azonban nem zárja ki, hogy tudományos foglakozása mellett érdeklődjék oly módon, ahogy ezt tudományosan képzett úri embertől joggal el lehet várni. Azonkívül, hogy magára nézve is jelentékeny anyagi haszonnal jár, s mentesíti olyan gondoktól, amely ma annyi-28-