Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Komáromi Egyházmegye

Komáromi egyházmegye

Pótlólag megjegyzem, hogy az 1938. évi cseh mozgósításkor mint tábori lelkész osztattam be az egyik tábori hadikórházhoz.

Végül hadd írjam meg, hogy pályám választásában, életem sorsának alakulásában sokszor nagyon kézzelfoghatóan tapasztaltam meg az Istennek gondviselését.

Egész életemért, azokért, akiket az Úr nekem adott, egyedül Istené legyen a hálaadás és a dicsőség!

DIÓSFÖRGEPATONY Vargha Dezső lelkész

Születtem Rév-Komáromban 1895. augusztus 26-án. Pap Gábor püspök úr keresztelt meg.

Apám, Vargha Dezső régi komáromi molnár családból származott. A dunai malmuk pusztulása után a báró Popper fakereskedelmi cég telepbiztosa volt.

Anyám Nemes Ocsai Sárközy Zsuzsanna.

Nyolcán vagyunk testvérek. Én a legidősebb vagyok.

Sorba állva mi gyerekek, hátul szüléink, jártunk templomba.

Komáromban a Szent Benedek-rendi főgimnáziumban érettségiztem 1914- ben. A teológiát 1914-1918-ban Pápán végeztem el.

1918. június 15-én kerültem Ipolypásztóra segédlelkésznek. Ott éltem át az őszi nagy összeomlást, majd 1919 elején a cseh megszállást, később a vörösök áttörését. Principálisom, Kovács S. Kálmán megsebesült, engem kétszer akartak kivégezni. A papi vizsgát jeles eredménnyel szereztem meg 1920-ban. 1922 januárjában Komáromban lettem káplán, ahol nemsokára a patonyiak hívtak meg.

1922. májusban nősültem Kickó Máriával, akit Ipolypásztón ismertem meg. 1923-ban született Katókánk, aki 1940-ben Széber Zsigmondhoz Nagylégre férjhez ment. Dezső 1924-ben született, aki Csurgón (Somogy megye) mezőgazdász. László 1926-ban született, somorjai polgári iskolai tanító.

Lelkészkedésem alatt átépítettük teljesen az iskolát, a tanítólakást és a parókiát. A templom nagyobb tatarozást kapott. A templom mögött új magtár épült <a> nyári konyhából.

Feleségem hozományából cirka 5 hold gyümölcsöskertet telepítettem. Csekélyjövedelmem mellett ez teszi lehetővé, hogy családom eltarthassam.

A csehek alatt sok évig tanítottam, a tanítói érettségit is megszereztem Pozsonyban, nem volt sokáig magyar tanító. Sőt 1942/43. iskolai évben is tanítottam. IV. gimnazista korom óta majd mindig volt vasárnapi iskolám.

A patonyiak igen jó templomba járók. E téren sok örömem van, de sajnos e jóindulatú nép korábban vérrokonságban keveredett, az utódok degenerálódtak, vagyonilag gyengülnek.

A belmissziós munkákkal is próbálkoztam, ez igen nehéz dió. A nagy gazdagot és túl szegényt összehozni, ehhez nagy „prudentia” kell, ami rossz, szókimondó természetem folytán nem sikerül.-264-