Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Komáromi Egyházmegye

Komáromi egyházmegye

nyos leányka született: Erzsébet, Zsuzsanna, Ilona és Éva. Feleségem nemcsak családomnak, hanem a gyülekezetnek is építő tagja.

Az alkalmat áron is megvéve folytattuk az építkezést. A kántorlakást 1934- ben, az iskolát 1936-ban újjáépítettük. Majd 1939-ben új orgonát vettünk, és a paplakot új betonalapzatú sodronykerítéssel láttuk el. Az akkori pénzértékben kb. 30000 pengőt fordított a gyülekezet 10 év leforgása alatt az építkezésre.

Újabban tervbe vettük az ifjúsági ház és a III. tanterem felépítését is.

Híveim templomba járó, múltját megbecsülő, jelenét és jövőjét szívén viselő lelkekből áll, kik szeretik fajtájukat, s még inkább református Anyaszentegyhá- zunkat. Nálunk nincs egykekérdés, de földkérdés igen! A presbitérium nem csak az anyagi dolgokkal foglalkozik, hanem fegyelmez, és különösen jó példát mutat a hitélet terén.

Ezek után ami kevés eredményt, sikert felmutattunk, azt az Úrnak köszönhetjük, kinek nevére térjen dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás örökkön örökké. Ámen.

Alistál, 1943. június 30.

Nagy Sándor református lelkész Marisa Sándorné lelkészözvegy

1888. december 6-án születtem Balatonhenyén (Zala megyében). Szüleim Kiss Kálmán és Pálffy Lídia voltak. Édesapám kántortanító volt, aki több helyen működött. Utolsó működési helye Szalafő (Vas megye) volt, ahol be is fejezte rövid, de munkás és áldásos életét 42 éves korában.2 3 Megtört szívű édesanyát és 6 neveletlen árvát hagyott maga után, kik közül a legfiatalabb 5 hónapos volt, a legidősebb pedig 11 éves. Szegény édesanyámra ólomsúlyként nehezedtek a gondok, hogy árváit felnevelhesse. Nagy fájdalmában és a nehéz megpróbáltatásokban egyedül mély vallásossága és Istenbe vetett erős hite adott neki erőt, hogy a súlyos terheket elviselhesse.

Édesapám halála után pár év múlva Pápára költözködtünk taníttatásunk végett. A polgárit Kecskeméten, az állami polgári iskolában végeztem, mert édesanyám intézetbe adott a Faragó Béla-féle „Tanítók Házába”,3 ahol több tanító

2 Kiss Kálmán 1879-1887 között Noszlopon, 1888-ban Balatonudvariban volt helyettes tanító, 1888-tól 1895-ig Balatonhenyén, majd 1895-1898 között Szalafőn tanított. Egyházkerületi Névtár. 1879. 48.1880. 62.1882. 65.1884. 62.1885. 73.1886. 72.1887. 71.1888. 85.1889. 87.1890.101.1891. 96. 1892. 90. 1893. 98. 1894. 103. 1895. 102. 1896. 72. 1897. 64.1898. 67. TÓTH 1927. 66. PATAKY 1990.179. PATAKY 1992.385. ÁCS 2000.134.

3 Az intézmény 1899-ben jött létre mint Országos Tanítói Arvaház. Első igazgatója Faragó Béla miniszteri számellenőr lett, aki haláláig, 1926. november 24-ig igazgatta az intézetet. Munkájának elismeréseként a város vezetőinek indítványára a miniszter az intézményt Faragó Béla Országos Arvaháznak nevezte el. 1948-ban a város felsőbb politikai nyomásra megszüntette.

http://www.sztimre-kmet.sulinet.hu/school/building.html. Faragó Béla 1865-ben született Püspökladányban (Hajdú vm.). Középiskoláit Egerben folytatta, ott kezdte meg jogi tanulmányait is. Belépett a jezsuita rendbe, de rövid idő után kilépett. Jogi tanulmányait a budapesti egyetemen fejezte be. Polgári iskolai tanítói oklevelet is szerzett. A tanítói nyugdíjalapból fenntartott országos tanítói árvaházak szervezésének és ellenőrzésének referense volt, ekkor bízták meg a kecskeméti intézmény-225-