Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)
Bevezető
Bevezető a komáromi egyházközség, amely Galambos Zoltán lelkipásztor szerkesztésében 1928-1944 között gyülekezeti lapot is megjelentetett Kis Tükör címen.69 Az 1938. évi bécsi döntés után a Felvidék magyarlakta területeinek jelentős része visszatért az anyaországhoz. A három egyházkerület 1939-ben kimondta megszűnését, és visszatért a magyarországi anyaegyházkerület irányítása alá.70 A magyarországi egyház 1939. március 1-én összeült zsinata becikkelyezte a visszacsatolás tényét. Az új országhatáron kívül maradt a barsi egyházmegyéből a zólyomi missziói egyház Ruttka, Besztercebánya, Liptószentmiklós társegyházaival és szórványaival együtt, illetve Horhi és Aranyosmarót fiókegyház. Losonc és Ipolypásztó társegyházaival és szórványaival visszatért a drégelypalánki egyházmegye irányítása alá.71 A komáromi egyházmegye gyülekezetei közül Nyitra és Pozsony nem került vissza a dunántúli egyházkerület kötelékébe.72 A felvidéki egyházközségeken kívül az 1941. évi határváltozásokat követően még Szécsiszentlászló került vissza fiókegyházaival és szórványaival együtt az őrségi egyházmegye irányítása alá.73 69 Sörös Béla kimutatása szerint 1936-ban 92 helyen bibliakör, 250 helyen énekkar, 87 helyen iijúsági egyesület, 118 helyen leánykor, 147 helyen vasárnapi iskola működött. MOLNÁR 1998. 229. 70 Soós Károly esperes, püspökhelyettes így „búcsúztatta” a dunáninneni egyházkerületet: búcsúzni gyűltünk össze, elbúcsúzni attól a meghitt, összeforrott kicsiny körtől, amely a kényszerűség hatása alatt mint Dunáninneni Egyházkerület élte a maga küzdelmes, de mindig bizakodó és ezért reményteljes életét, és amely Isten kegyelméből befejezvén immár küldetését, ismét beolvad abba a nagyobb egységbe, a dunántúli egyházkerületbe, amelyből húsz év előtt erőszakkal kiszakíttatott.” A Dunáninneni Református Egyházkerület 1939. évi dec. 1-én Komáromban tartott rendes közgyűlésének jegyzőkönyve. 4. 71DRELII. 25. a. 1939. júl. közgy. 6-7. 79 nyitrai és a pozsonyi egyház leszakíttatik egyházmegyénk testéről, s ha jegyzőkönyvünkben megörökítjük a felszabadulás feletti örömünket, meg kell örökítenünk mélységes bánatunkat, hogy e két egyházat elveszítette egyházmegyénk.” DREL II. 259. a. 1938. dec. közgy. 5. 73 1921-ben a Muravidéken 800-900 között volt a reformátusok száma, akik szinte mind magyar nemzetiségűek voltak. Szentlászlón 350, Kisfalun 20, Csekefán, 100, Szerdahelyen 120, Domonkosfán 60, Kapornakon 50, Hodoson 100 református élt. Az egyházközség az 1933-ban alakult Jugoszláv Királysági Református Keresztyén Egyház területi alapon szerveződött nyugati egyházmegyéjéhez tartozott. 1937-ig Motvarjevci (a település szlovén neve) néven, 1938-ban Murántúli missziói egyház, 1939-ben Prekomurjei missziói egyház, 1940-ben újból Motvarjevci néven szerepel az Évkönyvekben. 1934-ben Kovács Imre levita, 1936-tól Póth Károly lelkész szolgált a gyülekezetben. Elemi iskolájában az 1933/34. tanévig magyar tannyelvű oktatás folyt, akkor szlovén anyanyelvű tanító került az iskolába, aki nem tudott magyarul. 1934-ben még egyik belmissziói munkaág sem honosodott meg a gyülekezetben. Az 1930-as évek végére a vasárnapi iskolát sikerült elindítani (az énekkart, bibliakört, KIE-t nem). Az 1940/41. tanévben 40 tanuló látogatta az iskolát, akik közül mindegyik magyar anyanyelvűnek vallotta magát. A Jugoszláv Királysági Református Keresztyén Egyház Évkönyve. 1934. 16-17, 20-21, 24-25, 28-29.1936. 16-17, 20-21, 24-25.1937. 18-19, 22-23, 26-27, 30-31.1938.18- 19, 26-27, 34-35, 42-43. 1939. 16-17, 20-21, 24-25, 28-29. 1940. 20-21, 24-25, 28-29, 32-33. LA- DÁNYI-PAPP-TŐKÉCZKI1989.138. GÖNCZ 2001.147,162,259,265,267,282.-20-
