Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Drégelypalánki Egyházmegye

Drégelypalánki egyházmegye

és az egyetemes konvent elnöki tanácsának a tagja és előadója működött. 1925. évben a konvent teljes jogú meghatalmazással a Losoncon létesített csehszlovákiai magyar református egyház lelkészképző intézetének az igazgatóságát bízta reá. Ezen intézetet egészen az 1939. évben történt megszűntéig nemcsak igazgatta, hanem több tárgynak az előadója is volt.

A dunáninneni egyházkerületnek tanácsbírája is volt hosszú ideig. 1938. évben kiváló érdemei jutalmazásaként a szlovenszkói dunáninneni református egyházkerület püspökévé választotta. Beiktatása 1938. augusztus 18-án volt Komáromban. Losonc város felszabadulása után, 1939 tavaszán a Kormányzó úr őfőméltósága a felsőház örökös tagjává nevezte ki.

Több lapnak volt a munkatársa. Szerkesztette az Örömhírt,105 a Felsőnógrád című hetilapot.106 A református kollektivum megteremtésén munkálkodva megalapította az Összefogás című hetilapot.107 Nagyobb irodalmi műve az 1904. évben megjelent Magyar liturgia története.

1927. évben lépett házasságra Karafiáth Zsuzsannával. Három élő leánya van.

Meghalt 1939. október 2-án.

Anyakönyvi adatok (keresztelés).

1929. március 21., május 2. Lilla Zsuzsanna Paula. Szülők: Sörös Béla református lelkész, Karafiáth Zsuzsanna, református, Losonc. Keresztszülők: Tau- binger László és neje, Karafiáth Erzsébet, Tőre. Keresztelő lelkipásztor: dr. Magda Sándor csicseri református lelkész.108

1930. február 27., április 13. Zsuzsanna Julia Mária. Szülők: Sörös Béla református lelkész, Karafiáth Zsuzsanna, református, Losonc. Keresztszülők:

105 Az Örömhír a Lorántffy Zsuzsanna Egylet gyermekeknek és szüleiknek kiadott lapja volt. 1897-1914 között jelent meg. 1990-től Pécelen a Vasárnapi Iskolai Szövetség kéthavonta hasonló címen jelentet meg evangéliumi gyermeklapot. GÉRA 2006b. 1017. CSEH-MÉSZÁROS 2006.1274.

106 A Felsőnógrád 1911. december 23. és 1918. október 31. között jelent meg Losoncon hetente kétszer (szerdán és szombaton). Alcímei: A Nemzeti Munkapárt Hivatalos Közlönye, Politikai és társadalmi hetilap. Felelős szerkesztője Kristóff Sándor, Oppenheimer Ferenc és Sörös Béla volt, főmunkatársa pedig Kövy Árpád és Hildenstab György. PRAZNOVSZKY 1982.16-17.

107 Az Összefogás 1937. május 15-től december 25-ig kéthetente megjelenő református társadalmi lap volt. Rimaszombatban adta ki Sörös Béla, főszerkesztőként Varga Imre rimaszombati református lelkész jegyezte. A szerkesztőbizottság tagjai is tekintélyes személyiségek voltak: Agyagossy Sándor, Csáji Pál, Narancsik Imre és Szilassy Béla. A lapot „a Református Összefogás mint az Egyetemes Református Egyház hivatalos szerve” adta ki. Ezt a mozgalmat még 1935-ben indította Szilassy Béla és Sörös Béla a református magyarság közéleti súlyának növelése érdekében. A lapnak 4000 előfizetője volt. CSOMÁR1940.180. FONOD 1997.247. MOLNÁR 1998.228.

108 Magda Sándor 1883. február 11-én született Iskén (Ung vm.). Középiskoláit Nagyenyeden, a teológiát Kolozsváron és Sárospatakon folytatta. Patakon a széniori tisztet is betöltötte. Ezután beiratkozott a budapesti egyetem bölcsészeti karára, de közben is végzett tanári és lelkészi szolgálatot: 1905-ben teológiai segédtanár volt Sárospatakon, majd 1906-tól lelkész Balogiványiban (Gömör és Kishont vm.), 1909-től Csicserben (Ung vm.), 1934-től Nagykaposon (Ung vm.). A szlovákiai (szlovenszkói) tiszáninneni egyházkerületnek 1928-tól tanácsbírája, 1930-tól főjegyzője, majd 1934- től püspöke volt. 1925-1934 között a Református Egyház és Iskola (a szlovákiai és kárpátaljai reformátusok lapja 1921 és 1938 között) című lapot szerkesztette. Az 1930-as évek első felében kateketikát, etikát, vallásfilozófiát és vallástörténetet tanított a losonci teológián. Az Egyesült Magyar Pártnak is tagja volt. 1945 után Magyarországon élt. 1962-ben hunyt el Sárospatakon. ZOVANYI 1977.382. FONOD 1997.193. PUNTIGÁN 2005.81-82.-204-