Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Drégelypalánki Egyházmegye

Drégelypalánki egyházmegye szabadon összejöhetnének. Amellett a nagyobb többségű római felekezet a poli­tikai község vezetőjével karöltve minden irányban nehézségeket támasztó maga­tartása már sok harcot és küzdelmet jelentett, melynek eredménye a nagyobb hivatástudat, a nagyobb éberség és vigyázás, s gyümölcse az a sok áldás, mely feltétlen kísérője az odaadó szolgálatnak. A szociális viszonyok, mint általában munkás helyeken, még mindig eléggé visszamaradottak. Nem különben a kultur állapotok is. A munkásság nagy része ma néma-lázadó, tűr, amíg tűrhet, de a legelső alkalommal hallatni akarja szavát. Nehéz őket meggyőzni, előttük közéletünk sokszor érdemtelen protezsáltjainak gátlás nélküli érvényesülése, anyagiassága, nem egyszer a fekete-piac művészei - látó szemük előtt ellenszenves példa. Megújulást vár és keres ma mindenki, de nem beszédben, hanem gondolko­dásban és tettben, mert nem beszédben áll Istennek országa, hanem erőben. Kelt 1943. június hó 26-án. Néhai Sörös Béla lelkész Sörös Béla volt losonci I. lelkész és a volt szlovenszkói dunáninneni reformá­tus egyházkerület püspöke 1877. év március 14-én született Nemespécselyen, Zala vármegyében, ahol atyja, Sörös Géza református lelkész volt.98 Édesanyja neve Mórocza Lilla. Gimnáziumba Veszprémben és Pápán járt. Teológiai tanul­mányait Kolozsvárott, Pápán, Budapesten és Edinburghban végezte. Külföldről hazatérve Szász Károly püspök vette maga mellé budapesti segédlelkésznek. 1901. július 1-től a budapesti Királyi Országos Gyűjtőfogház lelkésze lett. Egyide­jűleg a budapesti Lórántfíy Zsuzsanna Egyesület99 misszionárius lelkésze,100 98 Sörös Géza 1841. november 9-én született Kádártán (Veszprém vm.). Középiskoláit és a teoló­giát Pápán végezte 1852-1861 között. 1864-től segédlelkész, majd 1868-1884 között rendes lelkipász­tor volt Nemespécselyen. Felesége Mórocza Lilla lett, aki 1849. január 6-án született Felsőörsön. 1884-ben a királyszentistváni gyülekezet választotta meg lelkészének, ahol 1902. december 31-ig szolgált. Nyugalomba vonult Lenke lányához Nemesvámosra, ahol 1925-ben 83 éves korában el­hunyt. DREKK 0.394t. 144. TtREL 1.8. d. 8. Királyszentistván. 6,21-22. d. 9. Nemespécsely. 3,27-31. 99 A Lórántfíy Zsuzsanna Egyesület 1892-ben alapított református nőegylet volt. A kezdetekben névtelenül működött, 1894-ben nevezték el a segítőkészségéről is nevezetes fejedelemasszonyról. Megalakításában döntő szerep jutott Szabó Aladárnak és Szilassy Aladárnénak, aki 35 éven keresztül az elnöki tisztet is betöltötte. Az egyesület tagjai ruha-, élelem- és pénzadományokkal segítettek a rászorultakon. A tagok száma is gyors ütemben növekedett: 1894-ben 67,1896-ban 203,1907-ben 436 (rendes és pártoló tagok együttesen), 1911-ben 543. Vasárnapi iskolákat szerveztek, évente 10 árva­gyerek taníttatását is vállalták. Vidéken fiókegyesületek is alakultak, 1907-ben már 4 vidéki helyszí­nen is működött: Csurgón, Kispesten, Losoncon és Veszprémben. 1899-től folyóiratot is megjelentet­tek Olajág címen. 1908-ban hozták létre a Diakonissza Nevelőintézetet, ahol tanítókat, kórházi ápo­lókat, internátusi felügyelőket képeztek. A Lórántfíy Zsuzsanna Egyesület képviselői is részt vettek a Magyar Evangéliumi Nőegyletek Nemzeti Szövetsége 1911 őszén Pápán rendezett évi közgyűlésén. Erről az eseményről a Dunántúli Protestáns Lapok is beszámolt, már október 15-i számában beharangozó írást közölt az eseményről, majd november 5-i számában ismertette a találkozás, a szeretetvendégség és a konferencia történéseit. DPL 1911. 362-363, 383-384. A Diakonissza Kórház 1920-ban kezdte meg működését, ahol 1937-ben 8 osztályon 970 beteget gyógyítottak. Az egyesület működését 1949-ben szüntették meg. A Lórántfíy Zsuzsánna Egyesület Évkönyve 1896-ból,-202-

Next

/
Thumbnails
Contents