Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Drégelypalánki Egyházmegye

Drégelypalánki egyházmegye

kétszer szlovák nyelvből. (A szlovákból Bíró Lucián82 vizsgáztatott.) Harmadszorra azonban az is sikerült, 1936. június 19-én. Azután még azt kellett bebizonyítom, hogy az államnyelvet szóban és írásban bírom, mert mint írták, az érettségi bizonyítvány csak azt bizonyítja, hogy a gimnáziumi anyagot elsajátítottam, de nem azt, hogy bírom a nyelvet. Közel egy év telt el, míg püspökünk, áldott emlékű Balogh Elemér el tudta érni, hogy az Országos Hivatal utasította a feledi járási főnököt, hogy jelentést tegyen arról, bírom-e az államnyelvet. A járási főnök végül a titkárát megbízta, hogy vizsgálja ki a kérdést. Berendeltek, Ján Antol szóban és írásban kérdéseket tett fel hozzám tótul, amire én ugyancsak tótul - úgy látszik - kielégítően feleltem, mert néhány hét múlva folyósították az első kongruát 1937 augusztusában.

Szútori híveimmel bensőséges viszonyban voltam. Együtt beszéltük meg akár a mi magunk, akár az egyház, akár a község ügyes-bajos dolgait. A férfiakkal az énekkarban, az asszonyokkal bibliakörön, a fiatalsággal tavasztól őszig, ha csak jó idő volt, a templom melletti régi temető gyepén üldögélve szoktunk beszélgetni, énekeket, komoly régi dalokat tanulgatni. Az egyháznak visszaszereztem a mintegy nyolcvan évvel előbb a község tulajdonába átcsúszott földjét. Voltak bajok is. A társegyházban 1935-ig csak személyi adó volt. Mikor az egyházmegye elrendelte a vagyonadót, a gyülekezetnek mintegy 6-7 százaléka kilépett az egyházból. A megadóztatandó birtoknak közel 50 százalékát vitték. (A cseheknél elég volt egy közönséges levelezőlapon megírni a járási főnöknek, hogy én, X. Y.-i lakos a református vagy katolikus egyházból kilépek. A járási főnök elrendelte az anyakönyvi bejegyzést, egyben az illetékes lelkészt értesítette.) Sok tapintat és nagy türelem kellett az alkalmas idő kivárásához, míg ezek egy része visszatért. Két gazda már csak akkor tért vissza, mikor én eljöttem Szútorról.

Ipolypásztón, Szútorhoz képest, nincsenek anyagi gondjaim. Itt azonban a nép - nem hiába írta róla Sallay György831812-ben, hogy sokat tűrő, sokat szen- 2

2 Bíró Lucián 1898. április 4-én született Zsitvaújfalun (Bars vm.). 1915-ben öltözött be, 1918- ban egyszerű, 1922-ben ünnepélyes fogadalmat tett. Magyar-latin szakos gimnáziumi tanári képesítést is szerzett. 1922-től 1939-ig a komáromi gimnázium tanára, 1939-től igazgató és házfőnök volt Pápán, 1944-től 1949-ig pedig Komáromban házfőnök és gimnáziumi igazgató. 1949-ben rendtársaival együtt Eszak-Szlovákiába internálták. 1960-ban térhetett vissza, s lett Balony, Medve és Csiliznyárad plébánosa. 1970-ben nyugdíjazták. Komáromban élt, kisegítő lelkészként dolgozott. A Tábortűz című cserkészlap és a Szűz Mária Virágos Kertje című katolikus egyházi lap szerkesztője volt. 1990. május 15-én hunyt el. SCHERMANN 1940. 121. BERKÓ-LEGÁNYI 1986. 172. FONOD 1997. 36-37.

B3 Sallai György 1753-ban született Tiszalökön (Szatmár vm.). Hajdúböszörményben, majd Debrecenben tanult. Varsányi és rétéi rektorság után 1784-1786 között Varsányban, 1786-1788 között Kisölveden, majd 1788-tól 1830-ig, haláláig Ipolypásztón szolgált. Egyházmegyei tanácsbírói, számvevői és jegyzői tisztségeket is viselt. Felesége Szána Zsófia volt. DREL 1.1. a. 2. 481. DREL 1.1. a. 3. 53, 79, 128, 168, 394. DREL I. 1. a. 4.1, 70,105, 177. DREL 1.1. u. Ipolypásztó. 2, 25-27. Nemesbori. Hontvarsány. 2. Kisölved. 9. Perőcsény. 2, 6. DREL II. 25. a. 1. 218. DREL II. 26. a. 1. 43,133,137,139, 166,169. DREL II. 26. a. 1815.1, 5.1817.1, 5.1818.1, 2, 3.1819. 2, 6.1820.1, 3, 5.1821.1, 4.1823.1, 5. 1824. 2.1825.19, 25.1830. 3. DREL II. 26. b. 1814. 2.1815. 3.1821. 6.1822. 2.1823. 5.1828. 5.1829. 2. DREL II. 26. j. 5.1,5,6,7,9; 12/1,2. DREL II. 70. a 1.144. TtREL 1.8. d. 8. Kis és Nagysáró. 57. DREKK O. 394t. 27. DREKK O. 1194/4. 8. TÓTH 1820. 4, 9, 10. KISS 1879. 342, 422. THURY 1908. 314. KOCZÓ 2000.20,39. KOCZÓ 2007b. 3,14.-194-