Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Barsi Egyházmegye

Barsi egyházmegye

szegény egyházközségeit, amelyek nagy anyagi áldozatokkal tartják fenn magukat, s amelyek itt rendkívül fontos missziót teljesítenek, földjuttatásban részesíteni szíveskedjék. A dunáninneni református egyházkerület 1939. december 1-én Komáromban tartott közgyűlése alkalmával dr. Szilassy Béla kormánybiztos úrral történt megbeszélés alapján a barsi református egyházmegye egyházközségei részére földigénylést állítottam össze, s ezt 1939. december 3-án személyesen bevittem Lévára, hogy az egyházmegye esperese és az egyházmegye gondnoka írja alá, s így küldjük el dr. Szilassy Béla kormánybiztos úrnak. Ezen igénylést aláírta Czeglédy Pál esperes és én. Ezen igénylés volt az alapja az erdő juttatásnak. Ezen igénylést dr. Szilassy Béla kormánybiztos úr bemutatta gróf Teleki Pál akkori miniszterelnök úrnak, aki szintén azon a véleményen volt, hogy ezeket a barsi református egyházmegyébe tartozó kis református egyházakat erősíteni kell. így kaptuk meg a 407 kataszteri hold erdőt, amelyben egyházmegyénk <az>

1941. év óta a vágást végezteti, s a kivágott fát értékesíti. Hátra van még a juttatás telekkönyvi rendezése, remélhetőleg a ma még fennálló akadályok rövid időn belül az elől is elháríttatnak, és a juttatás telekkönyvileg is rendezve lesz. Az árát az eddigi tervek szerint 47 év alatt kell kifizetni.

Amidőn önéletrajzomat megírtam, s a közélet különbözeti terein végzett szolgálataimról beszámoltam, nem szerénytelenségből tértem ki több dologra, hanem az vezetett, hogy kimutassam azt, hogy tulajdonképpen a református lelkészek mint áldozzák oda életüket, szolgálatukat anyaszentegyházuk s Isten országa terjesztéséért és nemzetük, hazájuk szebb jobb, boldogabb jövőjéért!

Kissáró, 1943. július 27. Pap József, a kis- és nagysárói református egyházközség lelkipásztora.

Dr. Soós Béla debreceni egyetemi tanár úr, aki a beküldött lelkészi életrajzi adatokat átvizsgálta, a dunántúli református egyházkerület püspöki hivatala útján felhívott, hogy önéletrajzomhoz irodalmi működésemről pótlólag adjak jelentést.

Ezen felhívásnak eleget téve a következőket jelentem.

A./ Egyházi életünkkel kapcsolatban a következőket írtam:

I. cikkek, elmélkedések.

1. Egyházi életünk. Megjelent a Református Egyház és Iskola című lapban (a szlovenszkói és ruszinszkói egyetemes református egyház hivatalos lapjában)

1921. július 10-én, I. évfolyam 28. számban. Kálvinista név alatt.

2. Nyílt kérelem. Főtiszteletű Balogh Elemér és Czinke István püspök urakhoz. Megjelent a Református Egyház és Iskola című lapban 1922. október 22-én.

II. évfolyam 43. szám. Kálvinista név alatt.

3. A közönség köréből. Nagytiszteletű lelkész urakhoz felhívás. Megjelent a Református Egyház és Iskola című lapban 1922. október 22-én. II. évfolyam 43. szám. Kálvinista név alatt.

4. Problémáink: Isteni tiszteletünk. (Reformja érdekében.) Megjelent a Református Egyház és Iskola című lapban 1926. április 18-án. VI. évfolyam 16. szám. Pap József név alatt.-121-