Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)
Barsi Egyházmegye
Barsi egyházmegye Én szüleim házasságából 6 gyermek közül az ötödiknek születtem 1894. október 30-án Zselizen, Bars megye. Elemi iskolámat szülőfalumban, a gimnáziumot Léván, teológiai tanulmá- nyimat Pápán (egy szemesztert Becsben) végeztem. Lelkészi oklevelemet Pápán szereztem 1920-ban. 1917. augusztustól kezdve pár-pár hónapig segédlelkész voltam Zólyomban és Érsekkétyen, 9 hónapig helyettes lelkész (egyben helyettes tanító) Garamveze- kényen, másfél évig helyettes lelkész Garamsallón, s majdnem 4 évig helyettes lelkész a lévai nagy református gyülekezetben. (E lévai 4 éves munkámról, sok-sok küzdelmemről kötetes emlékiratot kellene írnom, itt röviden csak annyit: a cseh megszállók elől Birtha József akkori halálra keresett, jó magyar lelkipásztornak menekülni kellett. A csehek (nem számítva a régi papiakba küldött gránátot) lefoglalták a lévai református egyház összes iskola, óvoda épületét, sőt tanítóink lakásait is katonai célokra. A kárt, amit a megszállás alatt tettek, ma nem is tudom felbecsülni. Majd 2 évi harcba került, míg a magyar nemzeti és keresztény szocialista párt útján jogos egyházi vagyonúnkat visszaverekedtük.) Nősültem Sopronból 1927-ben, feleségül vévén Demény Ilona Terézia Idát. Zoltán-Attila fiam (ma V. osztályos gimnazista) született 1928. május 9-én. Társegyházam és sok szórványgondozást lásd a missziói jelentésben. Itt a végeken végzett munkám? Semmi! A lelkieken kívül templom, parókia renoválás, Református Kultúrház építtetése?! KISÖLVED Keményik József lelkész 1913. április 14-én születtem Losoncon. Édesapám Keményik János, édesanyám Tácsik Julianna. Édesapám mesterségre faszobrász. Öten voltunk testvérek. Elemi iskolámat és középiskolámat Losoncon végeztem. Ötödik gimnazista koromban az egyik, hatodikos koromban a másik bátyámat vesztettem el. Mély nyomokat hagyott lelkemben. Annyira sohasem éreztem az Ige hatását, mint éppen a bátyám koporsója mellett. Ekkor született meg bennem a gondolat, hogy lelkész pályára menjek. 1932-ben tettem érettségit. A körülmények szűkösek voltak. S egy ideig az volt a célom, hogy mielőbb pénzt keressek. Hivatalból hivatalba kopogtattam. Nem bírtam az államnyelvet, sehol sem vettek fel. Pozsonyba mentem, hátha bejutok az egy éves magyar tanítóképzőbe. Sok volt a jelentkező, nem sikerült. Elmentem lelkipásztoromhoz, lehetne-e valamilyen segítséget kapni, hogy elvégezhessem Pozsonyban az evangélikus teológiát. Sem anyagi támogatás, sem államnyelvi ismeretem nem volt, így le kellett mondanom erről is. Közben nagybácsiméknál lakó s a losonci református teológiát végző teoló1840. 5. 1842. 3, 5. 1843. 3, 6. 1845. 25. 1846. 3,11. 1847. 7, 14. 1848. 6. DREL II. 259. b. 1839/40. 26. 1840/41.17.1841/42. 2. DREKK O. 394t. 116. TtREL I. 8. d. 6. Bajka. 4. d. 8. Kis és Nagysáró. 11. d. 11. Vágfarkasd. II. 3.-108-
