Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Veszprémi Egyházmegye

Veszprémi egyházmegye

ben),204 házasságunkból 1942. október 26-án született Kálmán nevű gyermekünk.

Úgy teológus koromban, mint külföldi tanulmányaim alatt, és azóta különös gondot fordítottam az Ószövetség tanulmányozására. Ennek egyik eredményeképpen 1943. február 25-én teológiai magántanári vizsgálatot tettem Pápán ószövetségi tudománykörből. Számottevő írásmunkám csak egy jelent eddig: Sámuel próféta, az Isten embere (Pápa, 1943.) című magántanári értekezésem.

Mint zánkai lelkipásztor, itt végzett külső és belső építőmunkáról nem sokat beszélhetek, hiszen alig több, mint egy éve szolgálok. Többet beszélhetne róla Szűcs János nyugalmazott lelkész, aki előttem 25 évig munkálkodott itten, s ma Balatonarácson él, beszámolóját bizonyára ott készíti el. Magam különös örömmel végzem a gyermekek és ifjak közötti missziói munkát. Egyik első feladatom volt a korszerűtlen egyházi adózási rendszer átalakítása, tovább pedig legnehezebb feladat lesz a rossz állapotban levő lelkészlakás megújítása. Sok gondot okoz - mint bizonyára máshol is - a felekezetközi helyzet, amelynek itt különösen kényes súrlódópontja a nagy többséget képező vegyes házasság. Ez idő szerint pedig legfőbb gondot és súlyos lelkiismereti kérdést okoz egyetemes egyházunknak az a reform(?)törekvése, hogy a hozzánk hasonló kis gyülekezetek (Zán- ka és Balatonszepezd reformátusainak száma 260) lelkészi állását megszüntesse. Ez nem nekünk, tisztviselőknek az egzisztenciális kérdése, mert végrehajtása nekünk csak nagyobb állást, fizetést és munkaterületet jelent, hanem egzisztenciális kérdése a gyülekezetnek, amely a lelkészi állás megszüntetésével feltétlenül a szórványok sorsára jut, s éppen a vegyes házasságokon keresztül kitűnő hódítási területe lesz „testvér”egyházainknak. Megnyugvásunk csak az, hogy ha az egyház Urának gondja volt ezekre a kis gyülekezetekre Mária Terézia és Bíró Márton veszprémi püspök idejében, aminek dokumentumait őrizzük a zánkai egyház levéltárában is, és amikor templom, pap, iskola és tanító nélkül kellett élni, gondja lesz akkor is, ha ezt a helyzetet maga a református egyetemes egyház akarja felidézni.

Gulyás Lajos segédlelkész (Balatonszepezd)

1918. február 4-én születtem Esztergom vármegye Kisújfalu községében református földmíves családból. Az elemi iskola öt osztályát a kisújfalui református elemi népiskolában végeztem. Szüleim nem akartak taníttatni, mivel egyedül voltam fiú a családban. Tanítóm bíztatására azonban az 1928-29. iskolai évben mégis beírattak az érsekújvári állami cseh-szlovák reálgimnázium I. párhuzamos osztályába. A gimnáziumi évek alatt nem éreztem a kisebbségi sorsot, maKerecsényi Vilma az 1936/37. és 1940/41. tanévek között tanult Pápán. 1941-ben jeles eredménnyel szerezte meg a tanítónői oklevelet. Pápai Református Nőnevelő Intézet értesítői. 1936/37. 26, 36,50,51.1938/39. 23,44,54,55.1939/40.16,21, 22,23,42,49.1940/41. 23,25,48, 51,58,59. DPL 1941.138.-1064 -