Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Veszprémi Egyházmegye

Veszprémi egyházmegye

Egész életét a családjáért való sok, fáradhatatlan munka, odaadó szeretet töltötte be. Lélekben hálával áldozik az Úrnak, aki adta mindehhez az erőt, a kitartást és a mindenre elégséges kegyelmet.

Veszprém, 1943. augusztus 26-án.

özvegy Demjén Mártonné, református lelkész özvegye

Száz Kálmánná lelkészözvegy (született Sörös Lenke)

Atyám Sörös Géza református lelkész, anyám Mórocza Lilla, születéshelyem Nemespécsely, Zala megye, 1878. augusztus 6. Elemi iskolát Királyszentistvánon végeztem, nyolcosztályos felső leányiskola felsőbb négy osztályát a veszprémi római katolikus irgalmasrend intézetében mint bentlakó növendék végeztem. Száz Kálmán kádártai lelkész úrral házasságot kötöttem 1895. május 8-án.

Három gyermekem Kádártán született. Lenke férjezett, Rábacsanaki Molnár Elekné, Cecén, Fejér megyében, Kálmán árvaszéki ülnök Veszprémben, Bandi, illetve Endre huszár alezredes Budapesten. Nemesvámosra költöztünk 1901. február 6-án. Mind a két gyülekezetben teljes egyetértésben éltem a hívekkel, örömükben, bánatukban osztálytársuk voltam. Bírtam is teljes bizalmukat. Boldogult jó uramnak hűséges segítőtársa voltam minden egyházi munkájában. Az elmúlt világháborúban hadigondozó voltam. Szívből örültem, mikor egy-egy fogoly vagy sebesült messze országban hírt kaphatott, vagy súlyos vagy könnyebben sebesült katonatestvéreink a veszprémi csapatkórházban kaptak elhelyezést, hogy családjukhoz közel lehessenek, közbenjárásomra. 31 évet töltöttünk Nemesvámoson. Távozásunkkor a hívek igen szép emlékkel vettek búcsút tőlünk. Az ott töltött 31 év emlékére egy 31 levélből álló ezüst cserfalevélkoszorút ajándékoztak a hívek, és egy kis, jelképes ezüstharangot, egyik oldalán a beköszöntő, a másik oldalán a búcsúzó ige. A leányok nekem egy értékes, szép hímzett térítőt, és az iskolás gyermekek egy gyönyörű fehér cikláment ajándékoztak. Nyugalomba Balatonalmádiba, saját kis otthonunkba költöztünk. Itt temettem el boldogult jó uramat a vörösberényi temetőben 1933. október 7-én. Azóta élem szerény, özvegyi életemet. Ápolom és gondozom árván maradt három kis unokámat.

Veszprém, 1943. június 29.

VILONYA Hajda Gyula lelkész

1902. július 27-én Vilonyán születtem. Szüleim földművesek voltak. Édesapám 8 éves koromban meghalt, s édesanyám, aki vallásos, Bibliát olvasó, imádkozó asszony, egyetlen fiát sok áldozat árán azért taníttatta, hogy lelkipásztor legyen. Előttem is gyermekkorom óta ez a cél lebegett. Elemi iskoláim Szentkirályszabadján és Vilonyán, a középiskoláim Pápán végeztem 1923-ban. Ugyancsak Pápán végeztem a teológiát is az 1923-27. években.-1059-