Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Veszprémi Egyházmegye

Veszprémi egyházmegye kedni a gondolatra, hogy az egyház pénzét nem a káplán kezeli, hanem a gondnok, az is csak néha, mikor van, hanem fújták rohanva a trombitát. A baj megtörtént. A választó közönség, bár más pályázó nem volt, nem szava­zott le, a választási helyiséget ott hagyta. Engem, ki minden oldalról jeles bizo­nyítványokkal pályáztam, ez a kudarc mindjárt a legelső pályázatom alkalmával oly mélyen sértett, hogy miatta a papi pályát akartam otthagyni. Csak az esperes úrnak kérlelő, engesztelő szavai után tettem le erről a szándékomról. Inotáról lemondásomat azonnal bejelentettem az esperes úrnak. A hatóság e választással kapcsolatban a következőképp intézkedett: 1. A választást, mivel több pályázó nem volt, érvényesnek jelentette ki. 2. Engem, ki Inotáról lemondtam, és oda bemenni egyáltalán nem akartam, bírói karhatalommal való berendeléssel megfenyegetve bekényszerített. Az inotaiakkal nem tudom, mi történt, csak annyit, hogy 1886. január 4-én három inotai elöljáró egészen váratlanul megjelent nálam fogattal, és bejelentet­te, hogy értem jöttek. Mit tehettem? Messziről jöttek. Én Veszprém vármegyének legnyugatibb határszéli városában, Nagyvázsonyban laktam, azok meg ugyane­zen vármegyének legkeletibb határszéli városa, Várpalotától keletre még néhány kilométerre távolabbról, Fejér megyéből jöttek. Nagy durvaság lett volna őket visszautasítani. Falhoz voltam állítva, fogtam hát magam, összepakoltuk minde­nemet, és elmentem velük Inotára. Este értünk oda, vacsorára az egyik elöljáró, kinek a kocsiján ültem, hívott meg, az estét náluk töltöttem. A következő napok egyhangúak voltak. Zavar, háborgás nem volt, de lelkese­dés sem. Nem volt gyűlölet, ellenszenv, de meleg barátság sem. Nem érintkeztem senkivel, csak a tanítóval, ki történetesen sógorom volt.19“ 1886. január 10-én köszöntöttem be. A várpalotai öreg lelkész, Kecskeméthy Károly193 volt a beiktatom. A templom zsúfolásig megtelt, még egy kevesen ki is szorultak. Vidékiek is voltak, kíváncsi volt mindenki látni az üldözött vadat, a sikkasztót. Még a római katolikus ispán, Dominkovics József úr is ott volt Réti pusztáról. O is meghívott engem és a tanító urat, és azon nap délutánját és estéjét őnáluk töltöttük el. * 199 192 Pap István 1858-ban Veszprémben, majd 1893-ig Inotán tanított. 1893. szeptember 1-től mun­kaképtelenség miatt nyugdíjazták. 1900-ban hunyt el. DREL II. 217. a. 1893. márc. közgy. 48. Egyház­kerületi Névtár. 1863. 52.1865. 78. 1866. 36.1869. 63.1873. 34.1874. 79.1875. 62.1878. 48.1879. 58. 1880.76.1882.78.1884.76.1885.89.1886.86.1887.87.1888.86.1889.88.1890.103.1891.97.1892.91. 1893.99. DPL1900.402. PEIL 1896.665.1900.397. 199 Kecskeméti Károly 1820-ban Csőszön (Fejér vm.) született, felesége Mitsky Johanna volt. Ta­nulmányait Kiskovácsiban, Balatonfőkajáron és Pápán végezte. Ezután osztálytanító lett a kollégi­umban, majd Balatonhenyén, Köveskálon és Öcsön kápláni szolgálatot végzett. 1847-ben iszkaszentgyörgyi lelkésznek szentelték fel, ott 1863-ig lelkészkedett. 1863-1890 között Várpalotán teljesített szolgálatot. 1890-ben hunyt el. DREL 1.1. a. 7. 343,489. DREL II. 35. a. 3.154. DREL II. 70. a. 1844. 21. DREL II. 104. a. 1829. 8. 1830. 8. 1844. 4. DREL II. 217. a. 5. 250, 269, 273, 278, 318, 319, 323. DREL II. 217. b. 1847.12. 1848. 3. DREL III. 223. a. 2. 336, 342. DREL III. 239. b. 2. 22-29, 33, 179-180. DREKK O. 394t. 93. TtREL I. 8. d. 6. Csep. II. 5. Csór. 12,13. d. 7. Felsőörs. II. 6. Iszkaszent- györgy. 5. d. 8. Köveskál. 1, 22. d. 9. Moha. 10,11. Neszmély. 11. Öcs. 1.1. II. 8. d. 10. Sárkeresztes. 5,30. d. 11. Szentkirályszabadja 12. Tihany. 1. Várpalota. 23. VARADY 2000. 156. HUSZÁR 2000. 100. HUSZÁR 2009.46,102,109-110,174,179,219,226.-1057-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents