Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Veszprémi Egyházmegye

Veszprémi egyházmegye

Megszakítás nélkül itt végeztem el mind a négy évfolyamot, melyeken 100- 150 korona köztartási segélyt, IV. éves koromban pedig, miután Szabó Imre szénior lett,100 helyette engem neveztek ki diszpenzátornak, így köztartási díjat az utolsó évemben nem kellett fizetni. A teológián eltöltött időnkre, professzorainkra mindig hálás szeretettel gondolok.

1914. július 14-én exmittált a balatonfüredi templomba Kántor Gyula, jelenlegi inotai lelkipásztor testvéremmel együtt a veszprémi református egyházmegye nagytiszteletű esperese, néhai Segesdy Miklós. Július 16-tal engem Gyulafi- rátótra, Kántor Gyulát pedig Várpalotára rendelte helyettes lelkésznek. Mindkét helyen üresedésben volt a lelkészi állás. A gyulafirátóti presbiterek nem szerették, hogy a nagytiszteletű esperes úr helyettes lelkészt küldött hozzájuk, ezért egy kisebb küldöttség el is ment hozzá elhelyezésem céljából, de mivel esperes úr rendelkezését nem változtatta meg, ott maradtam, míg Pápára nem kellett mennem kápláni vizsgára. 1914. szeptember 10-én jól képesítetten szereztem meg az első lelkészképesítő bizonyítványomat. Pápáról visszakerülve elköszöntem volt híveimtől, kik amilyen hidegen fogadtak, olyan meleg szeretettel akartak visszatartani, mondván: megszoktuk egymást, maradjunk együtt, legyek az ő papjuk. Nem akarták megérteni, hogy az első és második lelkészképesítő bizonyítvány megszerzése között két segédlelkészi év szolgálatát kell eltölteni az embernek, és csak azután lesz választható.

1914. szeptember 15-én kezdtem meg Balatonfüreden szolgálatomat mint es- peresi segédlelkész. Sokoldalú elfoglaltságom volt ott az irodában, a gyülekezetben, sőt principálisom szőlőgazdaságában is a munka legnagyobb részét én végeztem, illetve végeztettem. Az állami polgári iskolában vallástanórák, magántanulók, különbözeti latin vizsgázó készítése.

Látogattam a harctéren levők hozzátartozóit, ünnepély bevételéből a hadba- vonultak gyermekeinek karácsonyi ajándék, a katonáknak tábori énekeskönyvet és imakönyvet juttattam, sokkal leveleztem is, úgyhogy a magam dolgainak elvégzésére a legtöbbször csak az éjszakai órákba került sor, de Isten kegyelmével megsegített, s adott erőt mindeneknek végezésére. Hogy a második lelkészképesítő vizsgára legyen egyhónapi időm tanulmányaim végezésére, saját kérésemre kicserélt bennünket esperes úr Vámos Géza papkeszi segédlelkésszel 1916. augusztus 1-vel. Pápán szeptember 5-én jó eredménnyel vizsgáztam. Papkeszin nagytiszteletű Szeness Imre lelkész úrnak voltam segédlelkésze 1915. szeptember 15-ig, mikor is katonai lelkésznek hívtak be Budapestre, de mire ott jelentkeztem, már időközbe Wienbe történt áthelyezésem, és itt 17-én reggel jelentkeztem szolgálatra. Először öt kerületben 22, majd később 35 kórházba látogattam betegeket, osztottam úrvacsorát, különböző helyeken istentiszteleteket tartottunk. Öten voltunk magyar református tábori lelkészek a Térparancsnok100 Szabó Imre negyedéves papnövendék az 1913/1914. tanévben főiskolai szénior és a Theológiai Önképzőkör alelnöke volt. Pápai Református Kollégium értesítői. 1913/1914. 75. Később, 1923-tól a budapest-fasori gyülekezet lelkésze és 1932-től a budapesti egyházmegye esperese lett. Életrajza kötetünkben olvasható.-1020 -