Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Veszprémi Egyházmegye

Veszprémi egyházmegye

gyülekezet lelki keresztmetszete sajnos nem megnyugtató. Bár Isten Szentlelke láthatóan munkálkodik falunkban, még mindig sokan vannak, akik csökönyösen távol maradnak az Isten házából. Az évi úrvacsorázók száma általában kétszerese a gyülekezeti lélekszámnak. Amióta itt vagyok, egy reverzális volt kárunkra s egy javunkra. Idehelyezésem után rögtön kitért két református, hozzánk betért négy. Egyébként nagy katolikus tömbben vagyunk.

Egyházi folyóiratokba, lapokba gyakran küldök cikkeket. így munkatársa vagyok a Protestáns Szemlének, Igazság és Életnek, Lelkészegyesületnek, Református Jövőnek, Református Igehirdetőnek, cikkeim, kritikáim, tanulmányaim jelentek meg a Theológiai Szemlében, Dunántúli Protestáns Lapban, Tiszántúlban.90 Még teológus koromban kezdtem írni, s Tatabányán adtam ki Mint a kerék című regényemet. Rossz, ízléstelen, vezércikk ízű könyv, rajta egy liberális teológiai beállítottságú, jót-rosszat kritika nélkül összeolvasott fiatalember szellemisége, nem utolsósorban a várakozási állományban létellel megmagyarázható, bár nem menthető pesszimizmusa. A diákkoromban nagy kedvvel űzött novelliszti- kus hajlamot teljesen kiölte belőlem a regény. Azóta nem érdekelnek a lírai és regényszerű élményproblémák, s amióta meg Isten megvilágította Szentleikével az Utat, végképpen felhagytam minden poétikával. Mint lelkipásztornak két tanulmánykötetem jelent meg. Az első 1941-ben: Hitből hitbe címmel, a másik ezidén, 1943-ban: A Szentlélek jele alatt címen.

Dogmatikai problémák érdekelnek elsősorban, s ezirányban képzem is magamat. Különösebb szenvedélyem nincs, hacsak a könyv nem az.

Szeretek utazni. 1939 nyarán a feleségemmel bejártuk Németországot. A további programunkat egyelőre keresztülhúzta a Történelem.

1939. március 19-én házasodtam, Dóczy Lenke ajkai származású okleveles tanítónőt vettem feleségül, aki szintén református vallású.91 Házasságunkból három gyermek született, az első - feleségem édesapjának váratlanul bekövetkezett halála miatt még ugyanazon a héten - halva született. Kislányom - Ágnes 1941. október 18-án született, fiam - László - 1943. május 2-án. Feleségem 26 éves.

Harmincéves vagyok. Egyre tisztábban látom, hogy nem azé, aki akarja, s nem azé, aki fut.92 A könyörülő Isten, a Kegyelem az, Aki megtart és irányít!

Nagyvázsony, 1943. június 25.

Trombitás Dezső saját kezével, református lelkipásztor

90 Tiszántúl címen több lap is megjelent (1894-1919 között Nagyváradon, 1922-ben, 1933-1937 között és 1941/42-ben Debrecenben). Itt az 1933-1937 között kiadott politikai napilapról, vagy az 1941-1942 között megjelent, alcíme szerint „református szellemű politikai napilapról” lehet szó. SZALACSIRÁCZ1973.278-280.

91 Dóczy Lenke a polgári iskolát és a tanítóképzőt is Pápán, a református nőnevelő intézetben végezte az 1928/29. és az 1936/37. tanévek között. 1937-ben jeles oklevelet nyert. Pápai Református Nőnevelő Intézet értesítői. 1928/29.63.1929/30.41,44.1930/31. 45,52.1931/32.49, 50,60.1932/33. 18,20.1933/34.18,19,22.1934/35.27,32,48,57,58.1935/36.28,30,48,56.1936/37. 22,23,24,25,26, 34,35,44,50,51.

92 Róm 9,16-1016-