Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)
Veszprémi Egyházmegye
Veszprémi egyházmegye békesség és rend van a gyülekezetben. Épületeink eléggé jó karban vannak, adósságunk nincs, s minden világ szerinti kötelességnek eleget tettünk eddig. A hívek szorgalmasan látogatják a templomot, úrvacsorával rendesen élnek, a lelkipásztort megbecsülik, az egyház ügyeivel komolyan törődnek. Szorgalmas, takarékos emberek, s csak az a bajunk, hogy kevesen vagyunk. De azért Istenben bízunk, s hisszük, hogy nem csalatkozunk. Hisszük, hogy amint az elmúlt századok viharai között Isten megtartotta evangéliumi hitű egyházunkat, megtartja ezután is! Magyarbarnag (utolsó posta Nagyvázsony, Veszprém megye), 1943. évi szeptember 14-én. Szilassy Sándor saját kezével, lelkipásztor MOHA Pőcz István lelkész Az 1899-ik év november havának 6-ik napján születtem Litéren, Veszprém vármegyében. Szülőim földműves emberek, éjt nappallá téve dolgoztak, hogy gyermekeiknek jobb jövőt tudjanak biztosítani. Nyolcadik, illetve utolsó gyermek vagyok, akinek könnyebb sorsot akartak (legalább ők így gondolták), ezért írattak be a litéri elemi iskola VI. osztályának elvégzése után a pápai főiskola gimnáziumának első osztályába 1911. szeptember havában. Falusi gyermek elkerülvén messze hazulról nagyon is idegennek éreztem magam Pápán. Szeretett tanáraim kedves modorának köszönhetem, hogy meg tudtam szokni. Később pedig Kis János jelenlegi csilizpatasi lelkipásztor, akkori lakótársam bíztatására el-elmentem Bereczki Alberték bibliaórájára, és lassan-lassan érni kezdett bennem a gondolat, hogy én is Krisztus katonája legyek. Lettem is, de előbb Károly király87 követelt magának. 1917. január végén három hosszú esztendő nagy lelkesedése és sok reménye után besoroztak 31-es honvédnek a VI. gimnáziumból. Gyermek voltam még, nem egészen 18 éves, nemcsak testileg, hanem erkölcsileg is. Úgy mentem el a katonaélet kísértései mellett, mintha nem is lettek volna. Nem vettem róluk tudomást, talán azért, mert gyermek voltam, de talán ösztönszerűleg is, mint aki sejti, hogy hivatása lesz nemcsak hirdetni, hanem élni is a tiszta erkölcsi életet. Bejártam az orosz, majd az olasz harcteret. Sok mindent láttam, tapasztaltam. Sokat szenvedtem. Az élet napról napra mindinkább készített hivatásomra. A szenvedés érzése és látása vigasztaló szavakat adott az ajkamra. A zúgolódás, káromkodás imádkozni tanított. A háború végeztével 1918 decemberében beiratkoztam a gimnázium VIII. osztályába. Ezt megelőzőleg, áprilisban a VII. osztályt, a harctérről szabadságot 87IV. (Boldog) Károly (1887-1922) I. Károly néven a Habsburg Birodalom utolsó császára, IV. Ká- roly néven 1916-1918 között az utolsó magyar király volt.-1012-
