Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Veszprémi Egyházmegye

Veszprémi egyházmegye

gimnáziumbeliek voltak). A kommunizmus alatt otthon, Pápakovácsiban tartózkodtam, magántanulót oktattam, és segítettem a gazdaságunkban.

1920 őszén beiratkoztam a pápai református teológiai akadémiára, 1924 júniusában elvégeztem végig jeles eredménnyel. Közben az 1922-23. tanévet mint ösztöndíjas a montpellier-i protestáns teológiai fakultáson töltöttem. Az I. lelkészképesítő vizsgát 1924. szeptemberben, a másodikat 1925 szeptemberében tettem le jelesen Pápán.

1924-25. tanévben a mezőtúri állami, elemi, ismétlő- és iparostanonc iskolák hitoktatója voltam. 1925. augusztus havában Tatán, szeptemberében (innenső) Komáromban dr. Antal Géza püspök úr mellett, 1925. októbertől 1927. február közepéig Körmenden voltam segédlelkész. A két utóbbi helyen polgári iskolai hitoktatást is végeztem.

Meghívás útján Köveskálon lettem lelkipásztor, szolgálatomat 1927. március 1-én kezdve.

Bár szüleim kívánságának is engedve, bizonyos beletörődéssel lettem teológus - gépészmérnök szerettem volna lenni -, hivatásomat megszerettem, a stúdiumok érdekeltek, kedvvel tanultam s foglalkoztam, hála melegszívű professzoraimnak, különösen boldog emlékű dr. Vass Vince professzoromnak! Ismertek bennünket, problémáinkat, irányítottak, segítettek, szerettek bennünket, s lettünk kezük alatt hívő keresztyének, szolgálni akaró pásztorok.

Köveskálon javításra váró épületeket s a szükségleteket nem fedező adókulcsot vettem át. Váltó-, majd dollárkölcsönt kellett felvennünk. Az adókulcsot több ízben emeltetnem kellett. Ez nem volt népszerű dolog. Templomlátogatás, úrvacsorával élés gyenge. A gyülekezet lélekszáma s vagyoni ereje is egyre fogyó (egyke és városokba húzódás). Az ifjúsági munka nehezen megy, különösen a fiúk közt. Az adósságokból részben a háborús pénzbőség következtében is kivergődtünk. A lelkiélet terén nincs örvendetesnek mondható javulás. Igen kevéssel javult a templomlátogatás is és az úrvacsorával élés is. A református vagyon lassan, de folytonosan lemorzsolódik.

A gyülekezet tagjaihoz való viszonyom eddig évről évre javuló. Szorgalmammal, takarékosságommal, nem kis mértékben feleségem fáradhatatlanul munkás és beosztó életével körülbelül 5 kataszteri holdnyi szülőföldet szereztünk, s azt felerészben szőlővel be is ültettük. Mértékletesek és szerények vagyunk ételben, italban, ruházatban. Mindezt elismerik és becsülik bennünk.

Feleségem, Borostyán Lujza Judit Gönyűben született 1909. február 13-án. Szülei: Borostyán János és Csukás Mária. Borostyán János kormányos volt a Magyar Folyami és Tengerhajózási Rt. (Mefter)-nél. Feleségem postakiadó volt itt Köveskálon, ma is az, a postamesternő régi ismerőse, földije. Római katolikus vallású volt, itt tért át. Vallása miatt, hogy vajon „befogadják-e” gyülekezetünknek különösen női tagjai, évekig tartó vergődés után vettem el. Kezdetben hidegen is fogadták, de ma már, hála Istennek, nem panaszkodhatunk. 1936. június 25-én esküdtünk a győri református templomban (a polgári házasságkötés Gönyűben volt ugyanaznap).-1008 -