Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)
Veszprémi Egyházmegye
Veszprémi egyházmegye útján 2 lovat szerszámmal és kocsival, ekét és fogast70 az apósomtól kaptam Köveskálláról, és 1920., 1921. és 1922. években én magam voltam a kocsis. Lovakat pucoltam, trágyát hordtam, kitrágyáztam, szántottam, vetettem, takarodtam. Korán keltem, későn feküdtem. Búzát 3-4-szer keresztben és hosszában megszántott fekete ugarba vetettem. És a jó Isten bőségesen megáldotta munkámat, a hívek pedig kárörvendve, gúnyolódva és tanácsokat osztogatva nézték mindezt. Az egyházmegye vezetősége és közgyűlése, majd bírósága azonban beleszólt ebbe a lehetetlen helyzetbe. 1923. évben sok-sok gyűlésezés, kiszállás és jóakaratú egyeztetés után a királyszentistváni presbitériumot felfüggesztette, és a veszprémi presbitériumot rendelte helyébe. Ez elkészítette a költségvetést, az adókivetést, és mivel megtagadtak lelkésznek és tanítónak minden járandóságot és minden törvénytiszteletet, kitűzték a végrehajtást. Erre 65 családból 52 család bejelentette nálam a református egyházból való kilépést. Forrongott a falu. Izzott a gyűlölet. Bár az egyházi felsőbbségem megtiltott minden további egyezkedést, a végrehajtás reggelén a jobb érzésű emberek kérésére, és ezek voltak többségben, az iskolában olyan egyezségre léptünk, hogy lelkész 12 mázsa, a kántortanító 8 mázsa búza természetbeni kiszolgáltatása mellett a már ismét, bár nagyon gyengén megindult adócsökkentési segélynek 50+30%-át kapják, és a lelkész teljes nyugdíj intézeti járulékát a gyülekezet fizeti, a kántortanító nyugdíj intézeti járulékát pedig a politikai község pénztára. Bizony ez nagyon sovány megélhetést biztosított, de helyreállott a béke, meg lett mentve a megsemmisüléstől egy régi anyaegyház, a hívek óriási nagy többsége kiközösítette és megvetette a leggazdagabb, de Istent, hazát, vallást és papot gyűlölő és az izgatást állandóan szító Csatáry családot, melynek kivételével mindenki visszajelentette református tagságát. A Csatáriakat Rótt Nándor veszprémi püspök71 és a veszprémi ágostai hitvallású evangélikus lelkész72 kikergette lakásából, míg végre az ösküi ágostai hitvallású evangélikus lelkész73 vette át evangélikusoknak. 70 Fogas, borona, fogasborona: rögtörő, talajsimító és magtakaró eszköz. A kisebb összetapadt földdarabok szétverését, a szántás porhanyítását és elsimítását, illetve a szántásra szórt gabonamagvak betakarását végezték vele. Főleg a Dunántúlon használták rétek tavaszi tisztítására, a száraz fű és szemét összegereblyézésére, vakondtúrások elegyengetésére is. Igásállatokkal hámfa segítségével leginkább a szántás hosszában, illetve a vetés menetének megfelelően fogasoltak. Ha nagyon göröngyös volt a föld, a fogasra nehezéket (tuskó, kő, kerék) tettek, vagy ritkán gyereket ültettek rá. ORTUTAY1977-1982. II. 173-176. 71 Rótt Nándor 1869. december 23-án született Bodenstadtban (Morvaország). Budapesten és Esztergomban tanult. 1890-ben a Collegium Germanicum Hungaricum növendéke volt. 1896-ban szentelték római katolikus pappá, és szerzett teológiai doktorátust. 1897-ben tért haza. Az esztergomi szeminárium prefektusa és teológiai tanár, 1908-tól esztergomi kanonok, 1911-től a Központi Papnevelő Intézet rektora, a középiskolai hitoktatók érseki főbiztosa lett. 1917-től 1939-ig a veszprémi egyházmegye püspöki tisztét viselte. 1939. március 3-én hunyt el Veszprémben. DIÓS 1993-, XI. 719-720. 72 A veszprémi evangélikus gyülekezetben 1919-1953 között Hering János lelkipásztor szolgált. KEVEHÁZI2011.913,915. 73 Nagy Jenő 1913-ig Felsőesztergályon (Nógrád vm.), majd 1913-1931 között Öskün szolgált. 1931. november 1-én lemondott lelkészi állásáról. KEVEHÁZI 2011.864-865,867.-1004 -
