Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Veszprémi Egyházmegye

Veszprémi egyházmegye

Én, István születtem Kolbásán 1885. évi I. 10-én. Atyám: rendkívül szigorú, takarékos és tiszta jellemű. Anyám: csupa jóság, csupa szeretet. Mindketten áldozatos, példás életűek, a lemondás és kötelességteljesítés hősei. Az I. és II. elemi iskolát Ladamóczon, a III-VI. elemi osztályokat Kolbásán végeztem, ahol atyám 17 éven át tanító is volt.

1896. év IX. 1-én iratkoztam be Sárospatakon az I. gimnázium osztályába, s itt tanulva egyfolytában, 1904. évben érettségiztem. A teológiai akadémia első három félévét Sárospatakon, a többit Pápán hallgattam és végeztem. Alapvizsgát, I. és II. lelkészképesítő vizsgáimat Pápán tettem le, de már 1907. évi szeptember 20-án püspöki exmittátióval - káplánszűke lévén - Monoszlóra küldettem ki segédlelkésznek. Első lelkészképesítő vizsgát 1908. szeptember 8-án, második lelkészképesítő vizsgát 1910. évi szeptember havában tettem.

Segédlelkész voltam: Monoszlón (Zala megye) 1907. IX. 21-1908. IX. 26-ig. Közben 1908. augusztus és szeptember hónapokban kisegítő helyettes lelkész voltam Gózon Gyula lelkész úr helyett Szentgálon.

1908. XI. 26-1909. V. 21-ig Vilonyán (Veszprém megye) helyettes lelkész voltam.

1909. V. 21-től 1909. IX. 1-ig Monoszlón (Zala megye) segédlelkész.

1909. IX. 1-1910. XII. 31-ig Balatonhenyén (Zala megye) segédlelkész.

1910. IX. elején letettem a második lelkészképesítő vizsgát, 1910. évi X. 14-én a királyszentistváni református egyházközség egyhangú meghívással lelkipásztorául választott, és 1911. évi január hó 1-én elfoglaltam a 8 év óta üresedésben levő királyszentistváni református lelkészi állást.

Beiktatásomat nagytiszteletű Szeness Imre papkeszi református lelkész, egyházmegyei táblabíró végezte nagy ünnepélyességgel egyházi és világi előkelőségek jelenlétében.

1911. évi március 14-én megnősültem. Feleségül vettem: Váczy Dezső köveskáli református lelkipásztor* 61 és neje, Hajdú Etelka leányát, Arankát 17 éves korában, akivel már 1908. évi december 26-án jegyet váltottam, és akit Veszprémben, az angolkisasszonyok zárdájában a polgári iskola II. és III. osztályaiból 1908. és 1909. években én vizsgáztattam le. Házasságkötésünk 3 és % évi ismeretség, 2 és V* évi jegyesség után, minden érdek nélkül a kölcsönös és tiszta szeretet alapján köttetett. Szegényen, adóssággal kezdtük az életünket. De a jó Isten megsegített és megáldott bennünket.

tét Nagyráska honismerete címen. Miután 16 évig tanított a községben, és 1944-től kezdve már fizetést sem kapott, 1947 februárjában kénytelen volt családjával együtt elhagyni a falut. Legyesbényén (Zemplén vm.), majd Sárospatak-Bodroghalászon tanított nyugdíjazásáig. 92 éves korában halt meg. SZERÉ NYI1933.267. RONCSOL 2005.79.

61 Váczy Dezső 1869-ben Mogyoróson (Szatmár vm.) született. Apja Váczy Sándor későbbi nagyszalontai igazgatótanító, anyja Ur Erzsébet volt. Középiskolai tanulmányait Iglón, a teológiát Sárospatakon végezte. Segédlelkész, majd 1894-től 1904-ig rendes lelkész volt Bél-Zerinden (Arad vm.). 1904-1906 között Kádártán, 1907. januártól 1922-ig Köveskálon szolgált. Egyházmegyei tanácsbírói és egyházkerületi pótképviselői tisztséget is viselt. Felesége Hajdú Etelka, Hajdú Elek vadászi lelkész és Szőcs Etelka leánya volt. 1922. február 14-én hunyt el 52 éves korában. DREL II. 217. a. 1904. 20. 1936. 78-79. TtREL 1.8. d. 8. Kádárta. 1.2. II. 26. Köveskál. 2,14.-ÍOOO -