Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi anyakönyvei 1823-1952 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 12. Jubileumi kötetek 1. (Pápa, 2012)

Az egyházkerületi anyakönyvek keletkezésének körülményei

nyék szabályozták.30 A XIX. századra nézve Tóth Ferencnek a liturgiáról szóló munkájában leírtak tekinthetők érvényesnek.31 Eszerint a felszentelendő lelkészek megjelentek az egyházkerületi közgyűlés helyén, őket azon esperes mutatta be a püspöknek, aki a meghívó gyülekezet felettese volt. A lelkészek átadták tanulmányi és erkölcsi bizonyítványaikat és a kibocsáttatásuk alkalmával írt próbaprédikációkat. Ezeket a püspök, főjegyző, egyházkerületi tanácsbírák és esperesek megvizsgálták. Másnap a templomban két kijelölt cenzor és az egyházkerület vezetősége előtt nyilvános vizsgát tettek dogmatikából, homiletikából, liturgikából, egyháztörténetből, ó- és újszövetségi szövegek fordításából, valamint nehezebb bibliai helyek magyarázatából. Másnapra még kötelesek voltak egy prédikáció- vagy könyörgésvázlatot írni. A kijelölt vizsgáztatók írásban közölték véleményüket a püspökkel. Ezután a templomba vonultak, ahol a szentelés zajlott. Valamely dicséret éneklése után a püspök rövid tanítást mondott a templom közepén, papi palástban felsorakozott újonnan szentelendőknek. Ezután esküt tettek, letérdeltek, majd a püspök az esperesekkel együtt kezét fejükre téve felszentelte az ifjakat. Ezt követően dicséreténeklés közben kivonultak a templomból a püspök szálláshelyére, ahol átvették a püspök és az esperesek által aláírt papi diplomájukat. Végül következett a számunkra fontos mozzanat: a főjegyző átvette a szenteltek nevét, hogy nevüket az egyházkerületi közgyűlés jegyzőkönyvében is meg tudják örökíteni, bár erre az egyházkerületi közgyűlési jegyzőkönyvek soha nem tértek ki.32

A XX. században a helyzet annyiban változott, hogy ekkor a lelkészszentelés az egyházkerületi közgyűlés kezdetekor, a helyszínen tartott ünnepélyes istentisztelet keretében, nagyszámú gyülekezeti tag részvételével történt. A szentelés végrehajtására a püspök (vagy hivatali helyettese, a legidősebb esperes) volt illetékes. Az istentiszteleten a felszentelendők egyike prédikált.33 A püspök szertartási beszéde után történt a felszentelendők bemutatása, majd felesketése és kézrátétellel, imádsággal történő felavatása.34 Végül az „egyházkerületi közgyűlés a lelkészszentelés megtörténtét jegyzőkönyvébe iktatja, a felszentelt ifjú lelkipásztor testvéreket atyafiúi szeretettel köszönti, életükre és munkájukra Isten áldó kegyelmét kéri, s részükre a felszentelésről szóló okirat kiadását elrendeli”.35 A korábbiakhoz hasonlóan a XX. századi egyházkerületi jegyző30 MOKOS 1901. 265-266. SÖRÖS 1904. 296-299. BENEDEK 1971. 237-246. BARTHA 1985. 284-291.

31 I. rész, 13.§. TÓTH 1910. 47-52.

32 Gál Imre kánonoskönyvébe szentelési imát és szentelési éneket is bemásoltak. DREKK O. 1055. 17-20, 23, 547-549.

33 1946-ban Pomóthy Dezső nagykanizsai, 1948-ban Fáber Kovács Gyula balatonkenesei, 1950- ben Böröczky Gábor ősi lelkipásztor. 1946. nov. kgy. 63. p. 1948. nov. kgy. 28. p. 1950. okt. kgy. 46. p. DREL I. 1. a.

34 RAVASZ 1930. 46-47.

35 Általános formula, melyet az egyik szentelés évében készült jegyzőkönyvi bejegyzésből vettünk. 1937. évi kgy. 20. p. DREL I. 1. a.

i* 14