Köblös: „Processus visitationis”. Torkos Jakab egyházlátogatása 1747-ben - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 11. (Pápa, 2011)
Az 1747. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv - II. A jegyzőkönyv tartalmi elemzése
megvagynak, Szerzőiknek visszaadatnak.”262 Az egységes liturgia kialakítására irányuló törekvések tehát kudarcba fulladtak. b. Könyörgéses kötetek Ami a könyörgéses könyveket illeti, az erre irányuló kérdésre 22 esetben semmiféle válasz nem érkezett. Kilenc válaszoló egyszerűen közölte, hogy vannak neki ilyenek, tizenöten említették, hogy írásban és nyomtatásban is rendelkeznek könyörgéses könyvekkel. Hosszúfalusi Márton polgárdi lelkész „könyvből könyörög", a szőlősi lelkész, Orsi János „nyomtatásból szokott könyörögni”. Tihanyi István szilváskisfaludi lelkésznek három imádságos könyve volt. A válaszadó lelkész két esetben nevezte meg konkrétan, milyen könyörgéses könyvekkel rendelkezik. A csoknyai lelkésznek, Marosi Sámuelnek két imádságos könyve van: Lelki áldozat és Igazságnak áldozattya. Az előbbi Váradi Belényesi Ferenc: Isten eleibe felbocsátandó lelki áldozatok, az az könyörgések és hálaadások. Kolozsvár, 1670. című munkája lehet.263 Szóba jöhet még Csuzi Cseh János: Isten eleibe fölvitetett lelki áldozat... Győr, 1736. című műve is.264 A második esetében is két mű jöhet szóba. Az egyik: [Szerző nélkül:] Igazságnak áldozatja. Kolozsvár, 1666.265 A másik: A. M. S. H. N. [Aranyosmedgyesi Sámuel]: Igazságnak áldozatja... [Győr,] 1737.266 Mindenesetre Marosi is bizonytalan a szerzők tekintetében, hiszen a Lelki áldozat esetében sem tudja pontosan, hogy milyen műről van szó. Mivel az egyházlátogatást végzők rosszallása érződik a szövegen („Imádságos könyve vagyon, Lelki áldozatnak vallya, de 20 esztendősnek mondja”), alighanem az utóbbi munkáról, Csuzi Cseh János művéről van szó, hiszen az kiadási éve alapján legfeljebb 11 éves lehet! Azt feltételeznénk, hogy a magasabban képzett, külföldi egyetemeken is megforduló lelkészeknek van a legtöbb könyvük, ennek ellenére a csak egy latin osztályt végzett Aracsi Gergely kisasszondi levita sorolja fel legalaposabban imádságos (és egyúttal prédikációs) könyveit.267 Kaphatta esetleg Decsi Pál szentbenedeki lelkésztől, aki fiatalkorában tanította a helybeli születésű tizenéves ifjút. Maradhatott volna elődjétől, Laki János levitától, akiről tudjuk, hogy Debrecenben tógás diák lett 1737-ben, de nem valószínű, hogy Kisasszondon hagyta volna a könyveit, 262 1839. évi kgy. 95. pont. DREL 1.1. a. 6. 246. DREL1.1. a. D. 2. a. 3-5. 263 RMK1.1104. Ma egyetlen példánya sem ismert, csak említésből tudunk róla. 264 Könyvtárunkban nem található egy példánya sem. 265 RMK 1.1036. Ma egyetlen példánya sem ismert, csak említésből tudunk róla. 266 Szerzőjét az 1740-es években hetényi jegyzőként működő Aranyosmedgyesi Sámuellel azonosítja SZELESTEI N. László: Hamis impresszumú könyvek a 18. századi Magyarországon. II. (Magyar nyelvű ima- és énekeskönyvek az 1730-as években.) = Magyar Könyvszemle 1991/4. 343-352. a 348. oldalon. ZOVÁNYI 1977. 31. Könyvtárunk egy példányát őrzi. Jelzete: DREK K III. 35. Tulajdonosbejegyzése nincs. 267 Tóth csak annyit jegyez meg, hogy a levita „bőven el volt látva az akkori viszonyokhoz mérten a szükséges könyvekkel”. TÓTH 1940.127. [66]
