Köblös: „Processus visitationis”. Torkos Jakab egyházlátogatása 1747-ben - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 11. (Pápa, 2011)
Az 1747. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv - II. A jegyzőkönyv tartalmi elemzése
nevével társította a szertartáskönyvet. Ebben az esetben viszont erősödik feltételezésünk, miszerint a Milotai-féle ágenda dunántúli elterjedésében a sárospataki hagyomány volt a fő közvetítő közeg, ugyanis Foktői is Patakon tanult!256 257 A válaszoló prédikátorok feleleteiből összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a XVIII. század első felében a Dunántúlon a lelkészek viszonylag egységes szertartásrendet követtek, ami megfelel az egyházkerületi vezetőség azon szándékának, hogy „azon egy Agendával vagy Liturgiával éllyenek mindenütt".257 Az egyházlátogatási jegyzőkönyv alapján úgy tűnik, ez nagyjából meg is valósult: a XVIII. század közepén a dunántúli lelkészek általában Milotai Nyilas István ágendáját használhatták. Az egységes ágenda kérdésében megnyugtató eredmény mégsem született, mivel a kérdést a későbbiekben is többször próbálták szabályozni, de átfogó eredményt nem értek el. 1768-ban kötelezték Kun János esperest, hogy a pápai egyházmegyében bevezetendő új liturgiát és stoláris rendeléseket a lelkipásztorok között küldje körbe.258 1787-ben Kármán József losonci lelkész és dunántúli püspök adott ki Pozsonyban ágendát a következő beszédes cím alatt: Ekklézsiai agenda, avagy a helvétiai vallástétel szerint reformált magyarországi ekklézsiákban való szent sákramentomok kiszolgáltatásának, egyéb megszokott vallásbeli ceremóniáknak, és közönséges istenitiszteleteknek módja, melyet a régen óhajtott egyenlőség behozattatha- tásáért közhaszonra maga saját költségén világ eleiben adott s kinyomtattatott Kármán József, a losonczi református egyház lelki tanítója."259 Az 1790. évi egyházkerületi közgyűlés az úrvacsoravétel kiszolgáltatását szabályozta.260 A XIX. század első felében még három dunántúli egyházkerületi prédikátor adott ki ágendát: 1818- ben Fábián József vörösberényi, 1835-ben Ángyán János veszprémi és 1840-ben Pap István vámosi lelkész.261 Ebben az időszakban az egyházkerület vezetősége továbbra is egységes ágenda elkészítésére törekedett: a terv 1828-ban született meg, 1830-ban a már beadott ágendák megvizsgálását rendelték el. Az 1839. évi közgyűlésen azonban a következő szomorú tényt foglalták írásba: „jelentettet Fő Tisztelendő Superintendens Úr, hogy azon béadott több Agendáknak nagy része a volt Vi’sgálóknál, a’ kik többen elhunytak, eltévedt, nem találtatik, a melly kevesek még magát. Teológiai doktorként tért haza. 1681-től Zeherjén, 1684-től Felsővályban, majd Miskolcon volt lelkész, emellett 1709-1717 között borsod-gömör-kishonti esperes. ZOVÁNYI1977. 511. 256 Foktői Pál 1712 májusában a sárospataki, novemberében pedig a debreceni kollégium törvényeit is aláírta. Ezután egy évtizedig nem tudunk róla. Az 1720-as évektől igen változatos lelkészi pályát futott be: 1725-1733 között a barsi egyházmegyében lévő Besén volt lelkész, onnan elűzték. 1742-ben az alsódunamelléki egyházkerülethez tartozó Velencén, 1743-ban pedig a szintén ottani Lacházán lelkészkedett. 1744-ben a mezőföldi egyházmegyében lévő Mezőszentgyörgy lelkésze lett, itt szolgált 1753-ban bekövetkezett haláláig. KÖBLÖS-KRÁNITZ 2009a. 398. TtREL I. 8. d. 8. Kömlőd. 2. Mezőszentgyörgy. 2, 5. VÁRADY 2000.164 (Mezőszentgyörgyön hibásan Fohrizs Pál!). 257 1745. évi kgy. 9. pont. DREL I. 1. a. Dunántúli református egyházkerület közgyűlési jegyzőkönyve II. 132. Hasonló értelemben erősíti meg ezt az 1747. évi kgy. 8. pontja. Uo. 148. 258 Uo. 420. 259 Jelzete: DREK K IV. 1618y. 260 1790. évi kgy. 14. pont. DREL I. 1. a. Dunántúli református egyházkerület közgyűlési jegyzőkönyve II. 517. 261 TÓTH 1873. 19.
