Köblös: „Processus visitationis”. Torkos Jakab egyházlátogatása 1747-ben - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 11. (Pápa, 2011)
Torkos Jakab püspök élete és munkássága (1711–1785) - III. Munkásság
2. Lelkipásztori munkásság Ne feledkezzünk azonban el arról, hogy Torkos Jakab nem pusztán az egyház kormányzatára és jogainak védelmére szakosodott hivatalnok volt, hanem egyben nyájára gondot viselő lelkipásztor is. Püspökként a prédikátorok és rektorok lelki karbantartását, lelkészként a rábízott gyülekezet pásztorolását legalább ilyen fontos feladatnak tekintette. Ha pusztán az 1745-1753 közti közgyűlések határozatait nézzük, melyek lefolyására Torkos - úgy tűnik - koncentráltabb személyes figyelmet fordított, azt látjuk, hogy számtalan rendelkezés irányul a lelkipásztorok és a nyáj lelki táplálására. Az egyik elrendelte az egyházkelő szokásának általánossá tételét,59 egy másik pedig a lelkipásztorokat utasította, hogy mindennap könyörögjenek az egyház békességéért, a királynőért és világi vezetőkért, de a „megszomorittatott gyülekezeteknek vigasztalásokért" is.60 Egy harmadik azt írta elő, hogy úrvacsorái istentisztelet előtt a prédikátorok és a hívek böjtöléssel készüljenek, valamint „a magok házoknál a’gazdák tselédjeikkel edgyütt áhitatos énekléssel és könyörgésekkel, és akik tudnak olvasni, Bibliát vagy más kegyességre tanító könyveket olvassanak a ház nép előtt”.61 Egy negyedik az egyházkerület területén egységesen használt szertartásrend, ágenda összeállítását rendelte el,62 végül egy ötödik az iskolamestereket tiltotta el attól, hogy templomi és iskolai szolgálatuk elhanyagolásával új állomáshelyek után kutassanak.63 Emellett Torkos Jakab lelkészként maga is igen jelentős igehirdető volt. Nyomtatásban is megjelent az a halotti prédikációja, melyet Kenessey István egyházkerületi főgondnok 1750-es pápai temetésekor mondott el, továbbá kéziratban fennmaradt három prédikációkat és egy könyörgéseket tartalmazó könyve, valamint egy vékonyka füzetben három (névtelenül lejegyzett) könyörgése is. Az 1750-ben elhangzott temetési prédikáció is névtelenül jelent meg, mégis egyértelműen igazolható Torkos Jakab szerzősége. Egyrészt magától értetődő, hogy az egyházkerület világi főgondnokát a nagyigmándi lelkész és a pápai kollégium rektor-professzora előtt maga a püspök búcsúztassa, másrészt a szöveg is egyértelműen erről árulkodik. A beszéd Origenész példájával indul, aki egy alkalommal az Ige feletti megindultságában végigsírta prédikációját, s ettől fél mostani a prédikátor is, aki Kenesseyt szíves jóakarójának, kegyes patrónusának, hűséges tanácsadójának, sőt édes atyjának nevezi. Mindez valóban hűen tükrözi az ifjú szuperintendensnek az őt püspökségre segítő főgondnokhoz fűződő szoros és szeretetteljes kapcsolatát. A temetési ige egyébként arról szól, hogyan temették el nagy sírással 59 Az egyházkelő (introductio) az a katolikusoknál és protestánsoknál is elterjedt szokás, hogy a szülés után először utcára lépő asszony első útja a templomba vezet, ahová a pap ünnepélyesen vezeti be, és áldásban is részesíti. DÓKA 1991. 55. A rendelkezés az 1745. május 2-i kgy. 10. pontja. DREL I. 1. a. Dunántúli református egyházkerület jegyzőkönyvei. II. 156, 164. Lásd a FÜGGELÉK 21. sz. dokumentumát! 60 1749. május 7. kgy. 1. pont. Uo. 174. 61 1749. május 7. kgy. 2. pont. Uo. 174. 62 1747. március 8. kgy. 8. pont. Uo. 172. Lásd a FÜGGELÉK 24. sz. dokumentumát! 63 1753. január 23. kgy. 5. pont. Uo. 179. (27]
