Köblös: „Processus visitationis”. Torkos Jakab egyházlátogatása 1747-ben - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 11. (Pápa, 2011)
Egyházlátogatási jegyzőkönyv 1747 (Szövegközlés)
Az ur vacsorájához ezüst pohár vagyon, tányér is ezüst. Keresztelő edény nincsen, abroszok, keszkenők elegendők. Curátor volt, meg hóit, mást vállasztanak. Rend szerint való fizetés floreni 20, búza 20 kila az öreggel, őszi vetés 2 hóid, tavaszi 2 hóid, az eklésia szánttya, veti, arattya, takarja bé a rétekkel edjütt. Fagygyú 10 font. Collecta bort minden pár ember ád 5 pintet az öreggel, reá mégyen 20 vagy 22 akóra, fát adnak elegendőt. Keresztelő denarii 25, copulátiótól denarii 561/2, aki fizet a prédikátornak, aki nem fizet, denarii 85, halotti predikátiótól denarii 50, egyházkelö denarii 5, némely ád denarios 11%. Persely vagyon tiszteletes uram curája alatt. A presbytérium minden communiókor publicáltatik. Sengét fognak szedni. Tiszteletes uram ellen nincsen panasz, nincsen a halgatók ellen is. Jelen voltak: Csapó János falu bírája, Csák Ferencz. Puska János163 schola mester uram feleséges, az idén ment oda, vásonyi164 fi. Nem igyekezik predikátorságra. Debreczeni deák volt. Jól prédikál! Fizetése floreni 8, annyi kila búza, őszi vetés egy hóid, másfél kiláról való, tavaszi is annyi. Didactrum canonicé. Fát elegendőt adnak. Halotti énekléstől denarii 12, virrasztástól denarii 12. Lususért egy gyermektől 1 mércze tavaszi eleség. Henye die 12. Junii. Tiszteletes Nagy Imre165 prédikátor uram exmittáltatott tiszteletes Deáki István senior uram által Felső Őrsön a henyei eklésia kívánságára 1743- ban die 12. Martii. Testimoniálissa nincsen. Manus impositiót vett Füreden tiszteletes Torkos Jakab superintendens uramtól anno 1747. die 12. Junii. volt a „Nagyh szombati Vörös Papok Collegiumának regense”, és egyben az „Oh Budai Propostságnak Administrátora . HALÁSZ 2000. 102, 114. A galambokiak emlékezetében ez a tulajdonosi szerkezet teljesen eltorzult formában jelent meg. Ok úgy emlékeztek, hogy a török kiűzése után településük a budai vörös barátok, majd a nagyszombati szeminárium birtokába került. NAGY 1899. 403. SZABÓ 1929. 31. A kiskomáromi uradalom valójában a XVII. század második felében és a XVIII. században is az óbudai prépostság birtokában maradt (ehhez tartozott: Romár, Karos, Galambok, Nagypécsely és Budavár, a mai Óbudavár), de javait a nagyszombati központi szeminárium használta. Az is előfordulhatott, hogy egy jezsuita (Pethő István) volt egyszemélyben a központi papnevelde (vörös szeminárium) vezetője és az óbudai prépost is. Ez lehet a magyarázata annak, hogy a pécselyiek eltorzult emlékezetében falujuk a „nagyszombati veres barátok” birtokaként jelent meg, így kapcsolódhatott össze tévesen Nagyszombat és az óbudai prépostság a jezsuitákkal és a templomos lovagokkal. A templomosok a népi mesemondók kedvelt témái voltak, hiszen a rendet titokzatosság és homály vette kerül. A Balaton- felvidéken még a XX. században is sok templomos hagyomány maradt fenn: Vörösberényben, Kővágóör- sön, Tihanyban, Salföldön, Balatonrendesen, Badacsonytomajon is őrzik a templomosok emlékét, templomromokról tartják még ma is, hogy a templomosoké, a „vörös barátoké” volt. EDELÉNYI 2002. 31-32. (A fentiek fényében nem állja meg a helyét az a megállapítás, hogy az óbudai prépostság „ismeretlen okok miatt és körülmények között” felszámolta nagypécselyi birtokait, és „ugyancsak ismeretlen körülmények között és időben” a nagyszombati jezsuiták birtoka lett. VERESS 1992. 80.) 163 Vázsonyi Puska János. 1746-ban sólyi lelkész volt. KÖBLÖS-KRÁNITZ 2009a. 753. 164 Nagyvázsonyból (Veszprém megye) származott. 165 Lovasi Nagy Imre. Felesége Tokaji / Tolnai Katalin. 1756-1783 között Szentistvánon szolgált. KÖBLÖS-KRÁNITZ 2009a. 495. [118]
