Köblös: A Dunántúli Református Egyházkerület prédikátorai és rektorai I. 1526-1760 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 10. (Pápa, 2009)
I. Köblös József: Bevezetés
Közelítve témánkhoz: ami az egyházi archontológiákat illeti, ezen a területen is igen egyenetlen a megjelent művek idő- és térbeli eloszlása, valamint színvonala is. A katolikus egyháztörténet kedvelt monografikus műfaja a XVIII. század végétől kezdődően a püspökségtörténet volt. Ezekben a püspöki rend tagjainak életét, egyházi és politikai ténykedését, művelődéstörténeti szerepét általában részletesen tárgyalták. Emellett néhány híresebb egyháznagy életrajza külön kötetben is napvilágot látott, sőt készültek olyan munkák is, melyek egy-egy egyházmegye összes püspökének rövid életrajzát közük. A középréteg tagjai, a kanonokok azonban legfeljebb a püspökségtörténetek függelékeiben, és néhány káptalantörténeti mű archontológiai mellékletében szerepelnek, legtöbbször a puszta felsorolás szintjén.8 Még rosszabbul állunk, ha az alsópapságra keresünk adatokat, mert rájuk nézve a közép- és újkorban gyakorlatilag nem rendelkezünk archontológiákkal.9 Az újkori magyar protestáns egyháztörténeti munkákra hasonló jelenségek mondhatók el. Püspökök életrajzai jelentek meg önálló művek formájában, és olvashatók az egyes egyházkerületek történetét bemutató munkákban is, de ezekben esperesek, gyülekezeti lelkészek, iskolamesterek életrajzi adatai általában csak abban az esetben szerepelnek, ha valamilyen kiemelkedő teljesítményt mutattak fel, vagy tevékenységük bármilyen más szempontból említést érdemlő.10 Létezik azonban egy olyan protestáns egyháztörténeti műfaj, az egyházmegyetörténet, melynek művelői igyekeztek pontos névsorokat adni az adott területen működő lelkészekről és rektorokról is. Ezek a munkák általában az egyes egyházközségek múltjára vonatkozó adatok közlése után, tehát nem függelékben, hanem a gyülekezet történetének szerves részeként sorolják fel időrendben azok lelkészeit, jobb esetben rektorait is. Más művek a lelkészek névsorát az egyházközségek történetétől elszakítva betűrendben, de az egyházmegyén belüli összes állomáshelyük felsorolásával közük, így ezeket a listák már inkább kezdetleges prozo- pográfiai adattárnak minősülnek.11 8 Ezen munkákat felsorolja: KÖBLÖS 1994. 7, 99. FEDELES 2005. 29-33. Főpapi életrajzokat tartalmazó művek még: UDVARDY József: A kalocsai érsekek életrajza (1000-1526). Köln, 1991. Esztergomi érsekek 1001-2003. Szerk. BEKE Margit. Bp., 2003. 9 A kevés kivétel közé tartozik Pfeiffer János „történeti névtára", mely inkább életrajzgyűjtemény. Lásd a 22. jegyzetben. 10 Az evangélikus és református egyházkerületek történetére, illetve azok püspökeire, főgondnokaira vonatkozó irodalmat Zoványi Jenő lexikona sorolja fel az egyes címszavak végén. ZOVÁNYI1977.48-49,159-162,519-520,639-643. 11 A dunántúli egyházkerület területére vonatkozóan négy olyan egyházmegyetörténeti munka készült, mely lelkészek névsorát is hozza: időrendben a barsi, a pápai, a belső-somogyi és az őrségi. KISS 1879. TÓTH 1927. BECK 1935. PATAKY 1992. Ezek közül a belső-somogyi betűrendben, a másik három egyházközségenként időrendben közli adatait. A pápai és az őrségi a lelkészek mellett a rektorokat is hozza, a barsi csak esetlegesen, a belső-somogyi egyáltalán nem említ rektorokat. A komáromi egyházmegye története sajnos nem közöl 8
