Köblös: A Pápai Református Kollégium diákjai 1585-1861 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 9. (Pápa, 2006)

Források 1585–1860

Bevezető tanulmány

85

b.

A felsőbb oskolások: bölcsészek, jogászok, teológusok

A gimnáziumi oktatásra épülő bölcsészeti (líceumi) három évfolyam elvégzése a tanítói pályára képesítette a diákot, a harmadik bölcsészeti évfolyam azonban már átmenetnek számított a teológiai és a jogi tagozat irányába. A továbbiakban csak a jól elkülöníthető jogi és teológiai képzésben részt vevőket fogjuk vizsgálni.

Az elszegényedett kisnemesek, jobbágysorban élők számára a társadalmi fel- emelkedés biztos útját jelentette a tanítói, papi és jogászi pálya. A társadalmi megbecsültség tekintetében a falusi jegyzőséggel összekötött tanítói (oskolamesteri) hivatal állt a ranglétra alján. A lelkészi hivatal nagyobb tekintélyt jelentett a falusimezővárosi közegben, ahol a legtöbb lelkész élt. A jogászi pálya viszont a független egzisztencia megteremtésének lehetőségét kínálta, különösen 1844 után, amikor a nem nemesek is vállalhattak közhivatalt.2RI

A professzorok közül Bocsor István és Tóth Ferenc is jobbágycsaládból származott, mindketten szorgalmukkal és tehetségükkel emelkedtek a magyar szellemi elitbe A82 Mándi Márton István283 és Stettner György elszegényedett köznemesi család sarja volt, de mások is a társadalom alsó rétegeiből származtak.

Kérdés, milyen társadalmi közegből kerültek ki a teológusok és joghallgatók. Erre az 1840/41. tanév vizsgálata alapján szeretnénk válaszolni. A származásnál nem a hallgatók születési helyét, hanem a szülők, gondviselők lakóhelyét vettük alapul:

22. sz. táblázat

A teológus- és jogászhallgatók származása 1840/41-ben

Sorszám

Vármegye

TeológusJogász

Összesen

1840/41

1840/41

í.

Baranya1

i

2.

Bars

2

13

3.

Fejér

8311

4.Győr

11

2

5.Ilont1

1

6.

Komárom7

310

7.

Moson

11

8Nyitra

1

1

9.

Pest

5

49

10.Pozsony

11

2

11.Somogy4

48

12.

Sopron11

2HI A nem nemeseknek bármely közhivatal viselését az 1843/44:5. te. tette lehetővé.

Tóth Ferenc nemesi származása tisztázandó. Szinnyei József szerint „földművelő szülők fia” (SZINNYE1 1914. XIV. 368.), életrajzírója szerint nagyapja Peremarton nemesi községből költözött át felesége vörösberényi birtokára. Vö. L1SZKAY 1877. 1. Később arról olvashatunk, hogy püspök korában az „eltévedt családi nemeslevél visszaszerzését is munkába vette”, s hogy a maga és fia számára 1836. február 26-án nemesi oklevelet szerzett. LISZKAY 1877. 61.

2S1 Márton ősei 1582-ben Rudolf királytól a Szatmár megyei Mándra nyertek adománylevelet (TÓTH 1832. 170.), illetve új adománylevelet. Vö. TÓTH 1931. 11.