Köblös: A Pápai Református Kollégium diákjai 1585-1861 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 9. (Pápa, 2006)
Források 1585–1860
Bevezető tanulmány 65 ismeretekkel felvértezve érkeztek Pápára, s a felsőbb gimnáziumi osztályok valamelyikébe nyertek felvételt.185 Találkozunk olyanokkal is, akik a pozsonyi vagy a soproni evangélikus líceumból érkeztek. Pozsonyt részben a német nyelvtanulás szempontjából keresték fel. Általános gyakorlatnak nevezhető, hogy a tanítók, prédikátorok maguk tanították gyermeküket, így akár syntaxistaként kezdhették pápai gimnáziumi tanulmányaikat. A módosabb köznemesek házitanítók alkalmazásával készítették fel gyermekeiket. Pápáról is rendszeresen kértek megfelelő nevelőt. A kollégium szervezete a XIX. században többször átalakult. Az elemi iskola (fiúiskola) továbbra is megmaradt a gimnázium keretei között, a gimnázium azonban átalakult. A kollégiumi és a városi magántanítás miatt az elemibe kevesen jártak. A lányok oktatását a parókián kialakított leányiskolában a kántor végezte szerződésben meghatározott fizetség fejében. A lányiskolában 1821-től kezdve fiúk is tanultak, s volt időszak, amikor az egyházi és kollégiumi elöljáróság ezt külön szorgalmazta is (máskor viszont tiltotta).186 A fiúk a gimnázium alsó két osztályában a négyosztályos népiskola, az ún. Nemzeti Fiú Oskola anyagát vették át egy köztanító irányításával. A nemzeti iskola első két osztályának anyagát az „elementáriusok” csoportjában egy év alatt tanulták, a „declinisták” a nemzeti oskola harmadik osztályának tananyagát vették át. A követelményeket úgy tudták teljesíteni, hogy a tanulók „egész éven át” feljártak.187 A későbbiekben, az 1839/40. tanévtől kezdve az elemi iskolába jelentkező fiúkat a nemzeti iskola I-IV. osztályának valamelyikébe sorolták be, ami azt jelenti, hogy az elemi ismereteket négy osztályba sorolva tanították. A pápai református gimnázium kezdő évfolyamain az I-IV. elemi osztályba történő besorolás a későbbiekben is fennmaradt. A gyakorlatban azonban továbbra is a kezdő és haladó csoportban folyt az oktatás. Ekkoriban azt tervezték, hogy a templom keleti oldalához építenek egy egyemeletes elemi iskolát, melynek földszintjén a leány- és fiúiskola, emeletén pedig a kántorlakás kapna helyet.188 Az elemi iskola elkülönítésére vonatkozó tervből azonban nem lett semmi. 185 Az adatok forrása: DREL I. 7. g. Felvételi könyv 1797-1850/51. 1774-ben a Balatonról délre Nemesdéden meg lehetős oskola vagyon az syntaxisig. Vö. HUDI 2002a. 363. Szentkirályszabadján is van ekkor grammatikai iskola, de arról - Veszprém, a veszprémi püspök és a káptalan közelsége miatt - hallgatnak az összeírok. Ide járt Mándi Márton István is 11 éves korától, 1771-től 3 éven át, mivel a szentkirályszabadjai református oskolában virágzott az úgy nevezett grammatikai tanítás. Vö. TÓTH 1832a. 171. Kosáry Domokos a felvilágosodás kori protestáns kollégiumokról, líceumokról szólva, megállapította, hogy az alsó-, közép- és felsőfokú képzés továbbra sem vált szét. A latin elemeit oktatták nemegyszer olyan szerényebb iskolákban is, amelyek az új mérték szerint elemi szintűnek minősültek. Vö. KOSÁRY 1983.485. DREL 111. 62. A Pápai Református Egyházközség iratai. A leányoskola diáriuma 1819 1850. A pápai presbitérium 1838-ban szorgalmazta a fiúk lányiskolában való taníttatását, melyben a tanulólétszám általában 10-25 között ingadozott. DREL I. 3. b. Főiskolai tanács (Ecclesiastico-Scholasticum Consistorium) jegyzőkönyve. XV. 1838. január 11. No. 37. Sebestyén Gábor gondnok javaslatára született határozat a leányiskolának a kollégium árendába kiadott házaiba történő áthelyezéséről. A kántor kötelességévé teszik, hogy a fiúkat is tanítsa, méghozzá a „deák nyelv kezdetéig”. ' DREI. I. 3. b. Főiskolai tanács (Ecclesiastico-Scholasticum Consistorium) jegyzőkönyve. I. 1815. október 30. No. 5. 188 PRE1. Presbitériumi és közgyűlési jegyzőkönyv. 1839. augusztus 11. No. 291.
