Köblös: A Pápai Református Kollégium diákjai 1585-1861 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 9. (Pápa, 2006)
Források 1585–1860
Bevezető tanulmány 63 rendjét, a tanító magatartását az iskolában és azon kívül. Tanítókat a gyülekezeteknek csak az esperes és az egyházmegyei közgyűlés tudtával és engedélyével lehetett fogadni, hivatalát eskü letételével foglalta el. Rendelkeznie kellett az előírt kézikönyvekkel, s azt a tanulóktól is meg kellett követelnie. A nagyon szegény gyermekek tanszereiről az eklézsiái elöljáróság gondoskodott. A deák nyelv tanítását már a kisebb osztályokban is meg kellett kezdeni, „még azonn esetbeis, mikor tsak két deákul tanulók találtatnak az oskolába”, mert a „kisebb oskoláknak a’ nagyobbakkal hármoniába kell állani” (1808: XXV. te.). A prédikátor és az egyházmegyei vizitátorok rendszeresen látogatták az iskolát és ellenőrizték a törvények végrehajtását. Két főiskolai vonatkozása is volt a szabályozásnak. Az oskolamester gondoskodott „bé vett szokás szerént” az ünnepi követek és más kiküldött deákok szállásáról (1808: XLV1II. te.). Az „académiai promotioúl szolgáló” iskolákba kiküldött tanítók csak két-három évig maradhattak, s ha tovább is tanítani akartak, más, nem akadémiai helyre jelentkezhettek az egyházmegyei közgyűlés engedélyével. Az iskolamesternek kiküldött deákoknak alkalmassági vizsgán kellett átesniük egy bizottság előtt. írásból, számvetésből és „kota szerént való éneklésből” kellett bizonyítaniuk rátermettségüket, ami nem mindig sikerült. Akik a tanítói hivatal után „academiákra szándékoznak menni”, azoknak a püspöknél kell vizsgát (censura) tenni (1808: L. te.). Az újabb és újabb reformokkal az egyházkerület hosszú távon biztosította a kollégium működőképességét. Az 1845. évi törvények pl. megszüntették a pénzbüntetést, melyet börtönbüntetésre változtattak. Ugyanekkor bevezették a pedellusi állást. A pedellus 100 pengőforint évi fizetést és a börtönpénzt kapta, a kollégiumban lakott, így állandóan szemmel tarthatta az ifjakat.175 A vagyonjogi helyzet tisztázatlansága időnként konfliktusokat okozott. A kollégiumot a pápai egyházközség építtette, tulajdonjogát is fenntartotta magának, s mint egyik meghatározó patrónus, beleszólást követelt a főiskola irányításába. A helyi egyháztanács {locale consistorium) 1797 után is szerette volna a fenntartói jogosítványokat megőrizni: jogot formált a professzori kinevezésekre, a kollégiumi számadások ellenőrzésére, ami heves ellenállást váltott ki a másik oldalon, s az első székhely-vitához (1804-1809) vezetett.176 A fizetésükkel elégedetlen professzorok ugyanis nem voltak hajlandók alávetni magukat a pápai egyháztanácsnak, s titkos utakon-módokon a főiskola Révkomáromba helyezését kezdeményezték.177 Akciójukkal sikerült elérniük helyzetük (és fizetésük) rendezését, a pápai egyházközség háttérbe szorítását, de az alapkérdés - a fenntartói és tulajdonosi szerep kettőssége — továbbra is megoldatlan maradt. A pápai református egyháztanács helyzeténél fogva komoly befolyást gyakorolt a kollégium életére. Az alumnusok ellátásával, az épületek karbantartásával, a döntéshozói testületekben (iskolai tanácsban, egyházkerületi közgyűlésen) való részvétellel a döntéseket is megalapozták. Emiatt mintegy kódolva voltak az újabb konflikl7' DREL I. 3. b. Főiskolai tanács (Ecclesiastico-Scholasticum Consistorium) jegyzőkönyve. II. 1845. őszutó (november) 8. No. 3. Bocsor István jelentése a törvénymódositásról. No. 4. Nagy János pedellus félfogadása. I71'A székhely-vitáról először KIS 1896. 124-139., kicsit terjengősen TÓTH 1931.99-166. 177 Erről részletesebben KIS 1896. 124-139.
