Köblös: A Pápai Református Kollégium diákjai 1585-1861 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 9. (Pápa, 2006)
IV. A kollégium vázlatos története az anyaiskolává válástól korszakunk végéig (1797–1861)
60 Bevezető tanulmány nek teljesíteni kellett, a jogokat viszont nem egyformán élvezhették. E tekintetben az 1848-as polgári forradalom és a szabadságharc sem hozott lényeges változást. A kollégiumról készült történeti munkák a történeti tények értelmezésekor egymástól eltérő korszakhatárokat állapítottak meg. A millenniumra kiadott feldolgozás az Adásztevelről való visszatéréstől, 1783-tól a saját koráig terjedő időszakot az iskola harmadik fő korszakának tekintette, melyet három korszakra tagolva mutatott be. Véleménye szerint az 1848-ig terjedő korszakban az egyházkerületi fenntartásba kerülő kollégium tudományos színvonalának emelésével, szervezetének átalakításával szolgálta Magyarország felzárkózását a műveltebb európai államokhoz. Az „ébredés korát” a szabadságharc, majd a Thun-féle oktatási rendszer, végül az alkotmányos időszak visszatérte követett, melynek történetét saját koráig követte nyomon. 156 Az egyes intézmények 1861 utáni fejlődését külön fejezetbe sűrítette, s figyelemmel volt az iskola „beléletére” is.156 157 A Lampérth-féle, népszerűsítő jellegű összefoglalás első része, amely az iskola „külső történetével” foglalkozott, az egyes időszakokat jellemző címekkel jelölte. Elbeszélésében a „hamvaiból újra éledő” iskola (1780-1790), az anyaiskolává válás időszaka (1790-1804), az iskoláért folyó harcok (1804-1847), a szabadságharc (1848—1849), az abszolutizmus alatti évek (1850-1860), az új kollégium építése és az új hajnalkor (1856-1890) kis fejezetei épültek egymásra.158 Munkája jobban sikerült második részében az iskola belső életéről adott érzékletes képet.159 Az 1981-ben kiadott második jelentős összefoglalás sematikusabb megoldást választott, s a nemzeti történelem fő korszakaihoz idomította a kollégium történetét. A monográfia III. fő fejezetét Bodolay Géza írta, aki áttekintésének A türelmi rendelettől a forradalom és szabadságharc leveréséig (1781-1849) címet adta. Önálló fejezetet szentelt a Mándi Márton István előtti, alatti, s utáni időszaknak.160 A reformkort és szabadságharc idejét egybevonva, az Új korszak Tarczy és Bocsor irányításával (1832—1849) címet viselő fejezetben mutatta be.161 Az 1849-1867 közötti korszak történetét Kiss József, a kiegyezéstől 1945-ig terjedő két korszakét Pölöskei Ferenc foglalta össze. Kiss külön fejezetet szentelt a Thun-rendszer bevezetéséig terjedő rövid időszaknak, a Thun-rendszer időszakának, majd az 1861-1867 közötti éveknek.162 Rövid áttekintésünk olyan korszakot ölel fel, amelynek két végpontja szorosan kötődik a kollégium belső életéhez. A fenntartó megváltozásával egy új fejezet kez156 KIS 1896. 7-8. 157 KIS 1896. 100-343. 158 LAMPÉRTH 1931. 43-73. 159 LAMPÉRTH 1931. 97-195. 160 A korszakot korábban Szabó Károly Mándi Márton István és Tóth Ferenc nevével egyszerre jellemezte: Ha Márton volt az alapító és építő: Tóth Ferenc akkor az emelő és fedelező volt: ha amaz ültetett: akkor ez öntözött; ha amaz teremtette az iskolát: akkor ez fölnevelte és nagygyá tette. SZABÓ 1860. 108. 161 TRÓCSÁNYI 1981. 89-232. Érdemes megjegyezni, hogy Trócsányi ezt megelőzően az új nemzedéket Tarczyval fémjelzi: Mándi Márton Istvánnak 1831-ben történt halála után Tarczy Lajos lett a filozófiai tanszék örököse, aki nagy elődje után a pápai kollégiumnak legkiválóbb és legnagyobb hatású tanára. Tarczy már Hegel követője, s a legtudósabb magyar hegeliánusok egyike. Vö. TRÓCSANYI 1948.203. 162 TRÓCSÁNYI 1981.233-321.
