Köblös: A Pápai Református Kollégium diákjai 1585-1861 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 9. (Pápa, 2006)
III. A pápai református kollégium vázlatos története a kezdetektől az anyaiskolává válásig (1585–1797)
56 Bevezető tanulmány A továbbtanulásnak egy másik útja is létezett: a külföldi akadémiákra menetel. Pápai diákjaink peregrinációjára az ebben a kötetben publikált forrásainkban csak elvétve találunk adatokat. Egyedül az 1797-es diáknévsor említ négy akadémiára ment diákot, de még az ő esetükben is a külföldi egyetemek kiadott diáknévsorait kellett ahhoz tanulmányoznunk, hogy felfedezzük, melyik akadémiáról is van szó. Ezek szerint Szabó Sándor, Kecskeméti Dániel, Veress Márton és Vajda Péter Jénában iratkozott be egyetemre, Kecskeméti Dániel pedig ezután a göttingai egyetemen is tanult.140 (Megjegyezzük, hogy a sárospataki és debreceni diáknévsorok is legtöbb esetben csak egy ad academias megjegyzéssel intézik el diákjaik külföldi tanulmányait.) A diákok külföldi tanulmányainak támogatására is létesültek alapítványok. A korszak legjelentősebb vegyes alapítványa, a híres Kenessey-Szondy-féle pl. 20 forint támogatást juttatott a pápai református egyházközségből származó továbbtanulók részére.141 Nem tekintjük feladatunknak, hogy ezen a helyen a téma részletes elemzését nyújtsuk, hiszen ebben az esetben minden egyes diákunk esetleges peregrináció- jának utána kellene járnunk a külföldi egyetemek kiadott diáknévsoraiban, ami hatalmas és nagyon időigényes feladat.142 Egyetlen szempontra hívnánk fel a figyelmet: érdemes egy pillantást vetnünk a pápai rektorok életrajzi adataira. Látható, hogy egészen az 1650-es évekig a pápai kollégium elvégzése, és közvetlen ezt követően külföldi akadémiák látogatása elég ahhoz, hogy itteni rektorságot lehessen nyerni. A helyzet az 1650-es évektől változik: ekkortól későbbi rektoraink, ha jártak is Pápára, rektorságuk előtt még más hazai kollégiumban is képezték magukat (az 1650-60-as években és 1715-1735 közti húsz évben Sárospatakon, 1670-1715 és 1735-1790 között pedig hol Sárospatakon, hol Debrecenben, egyetlen esetben Nagyenyeden). Amennyiben utána külföldi tanulmányok is következtek, ez általában követte, néha megelőzte a pápai rektorságot.143 Mindezek közvetve ismét arra utalnak, hogy az 1630-1640-es években a pápai kollégium még igen magas szinten oktatta az akadémiai tárgyakat, attól kezdve azonban a színvonal már nem volt elegendő ahhoz, hogy más hazai oktatási intézményekben való továbbtanulás nélkül külföldi tanulmányútra lehessen indulni. 140 Szabó Sándor 1801 nyári félévére, Kecskeméti Dániel és Veress Márton 1802 nyári félévére, Vajda Péter pedig 1803 nyári félévére iratkozott be Jénában. Kecskeméti Dániel Göttingában 1803 szeptemberében iratkozott be. MOKOS 1890. 89-91. BORZSÁK 1955. 197. 141 A végrendelet szövege öt példányban is: DRELI. 1. b. 1753:7. Kiadása: GALGÓCZY 1906. 5-24. 142 Ehelyütt ismét csak már többször idézett tanulmányunk eredményeire szeretnénk felhívni a figyelmet. A dunántúli egyházkerületben szolgálatukat 1680 és 1760 között kezdő lelkészek és rektorok 13%-a (a pápai lelkészek 47, a pápai rektorok 64, a többi lelkész 13, a többi rektor 3%-a) egészítette ki tanulmányait valamelyik külföldi akadémián is. Ezeket 100%-nak véve mindössze másfél százalék, aki pápai tanulmányai után egyből külföldi akadémiára megy, ennek tízszerese, 15% Pápa után először még egy nagyobb hazai kollégiumba kerül, és utána jut ki külföldre (a fennmaradó kb. 83% más kollégiumból indul akadémiára). Ez jól mutatja egy pápai diák teendőit, ha külföldön is tovább akar tanulni: sokkal nagyobb az esélye, ha - legalábbis ebben az időszakban - először még itthon is továbbtanul. KÖBLÖS- KRÁNITZ 2005. 17. 143 Tanulmányunk a témát részletesebben kifejti, és a pápai rektorok életpályáját sematikusan is ábrázolja, ezáltal a többi hazai kollégiumhoz való kötődései alapján korszakolja is a pápai kollégium működését. KÖBLÖS-KRÁNITZ 2005. 20-24.
