Köblös: A Pápai Református Kollégium diákjai 1585-1861 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 9. (Pápa, 2006)
III. A pápai református kollégium vázlatos története a kezdetektől az anyaiskolává válásig (1585–1797)
Bevezető tanulmány 55 Végül Vasvári István 1787-ben lesz pápai nagydiák, majd Iszkaszentgyörgyön segédtanító, 1789-ben Győrött ideiglenesen rektor. 1790-ben már Debrecenben tanul.1” A példák sora folytatható lenne, de ennyi szemléltetésül bőven elég. Külön említést érdemelnek a pápai kollégium továbbtanulni szándékozó diákjainak támogatására létrehozott alapítványok. Ezek közül a sort a fundatio Törökiana, az özvegy Telekesi Török Istvánná Komáromi Kata által 1732-ben tett Török-féle alapítvány nyitja meg, mely többek között a soproni evangélikus líceumban tanulni szándékozó inaknak adott ösztöndíjat.114 Eredetileg ennek célja az volt, hogy pápai diákok tanulhassanak németül. A soproni ösztöndíjat nyert inakkal még az adász- teveli korszak előtt kötelezvényt Írattak alá arra nézve, hogy visszatérésük után, amennyiben az egyházközség elvárja, egy-két évig osztálytanítóságot vállalnak a pápai kollégiumban.* 133 134 135 A törvénykönyv aláírásainak tanúsága szerint az adászteveli korszakot megelőzően a volt soproni ösztöndíjasok valóban osztálytanítóskodtak.136 A Török-féle alapítvány igazi jelentőségre az adászteveli korszakban tett szert, amikor a presbitériumi jegyzőkönyvek tanúsága szerint az egyházközség ennek kamataiból kétévente 3-3 volt teveli diákot is támogatott soproni továbbtanulásában.137 Az alapítvány a Pápára való visszatérés után is támogatott Sopronban továbbtanulókat, ekkor már nincs adatunk arra, hogy osztálytanítóságra lettek volna kötelezve. A Török-féle alapítvány mellett korszakunkban még két olyanról tudunk, melynek kamataiból más hazai iskolában továbbtanulókat támogattak. A fundatio Lamperthiana, a Lampérth-féle alapítvány a homokbödögei Lampérth Mihály birtokos 1759-ben kelt végrendelete alapján 1774-től kezdve szintén évente egy református diák soproni tanulmányait támogatta.138 * A fundatio Kovácsiana, a Kovács-féle alapítvány eredetéről nincsenek adataink. 1773-tól kezdve fordul elő a jegyzőkönyvekben, jövedelméből évente egy református diák debreceni továbbtanulását támogatták.134 ,,2THURY 1908.229. 133 1791-ben subscribál. THURY 1908.446. 134 Eredetije egykor a Liszkay-gyüjteményben volt, ma lappang. DREL III. 62. e. Pápai református egyházközség iratai, Liszkay-gyűjtemény, 200. sz. 135 Ennek két példáját lásd a 116. sz. jegyzetben. 136 A pápai Eperjesi Pál 1737 után már Pápán tanul a középiskolai tagozatban. 1741-ben subscribál, majd soproni ösztöndíjas. 1745-ben a syntaxisták osztálytanítója. Az 1741 és 1744 közt subscribáló Ferenczi István soproni ösztöndíjas évei után 1747-ben a syntaxisták praeceptora. A Somogy megyei Kisújfaludról való Madarász János 1735-től tanul Pápán, 1744-ben ír alá. Soproni tanulmányai után 1747- ben a grammmatisták osztálytanítója. Az 1746-ban aláíró Veres József soproni évei után 1749-ben szintén a grammatisták praeceptora. 1746-ban írt alá Baksai Miklós is, Sopronból visszatérve 1747-1748-ban a coniugisták és comparisták, 1751-ben a syntaxisták osztálytanítója. Még két 1746-os subscribensünk van, aki Sopronba ment: Varga Tamás 1748-ban az elemi osztály, 1751-ben pedig a declinisták praeceptora, Szalai Mihály pedig 1748-ban curator lett. 137 A 116. sz. jegyzetben szereplő források szerint is hárman-hárman vállalják, hogy soproni tanulmányaik után osztálytanítóságot vállalnak. A második hármas (Sándor Gergely, Veres József, Szép János) 1748-ban a pápai egyházközségtől is kér pénzt kiadásai fedezésére. 1748. február 8. DREL I. 1. b. Dunántúli református egyházkerület ügyviteli iratai. 1748:4. TÓTH 1941. 164., 210-211. 138 Az 1759. március 18-án kelt végrendelet eredetije: DREL III. 62. e. Pápai református egyházközség iratai, Liszkay-gyüjtemény, 373. sz. Az alapítványról: TÓTLI 1941.211. I W TÓTH 1941.211-212.
