Köblös: A Pápai Református Kollégium diákjai 1585-1861 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 9. (Pápa, 2006)
III. A pápai református kollégium vázlatos története a kezdetektől az anyaiskolává válásig (1585–1797)
Bevezető tanulmány 53 te is jóval szükebb, mint a pápai iskoláé volt és lesz, mégis a vonzáskörzet nagysága jóval túlnő egy kisvárosi kisgimnáziumén: feltűnő az adászteveliek nagy aránya (54%) mellett egyrészt a pápaiak kis arányszáma (16%), másrészt az, hogy Veszprém megye más elemi iskoláit elvégezve is milyen sokan jönnek ebbe az iskolába folytatni tanulmányaikat (32%), sőt 6% az egyházkerület távolabbi falvaiból is érkezik.125 8. Továbbtanulás magyarországi kollégiumokban, külföldi akadémiákon Többször szóba került, hogy korszakunk legnagyobb részében a pápai kollégium filozófiai, teológiai képzésének színvonala elmaradt a hazánk keleti felében található református kollégiumok felsőfokú képzésétől. Azok a Pápán végzett diákok, akik szerettek volna lelkészi pályára menni, egy komolyabb tanintézet rektorátusát, professzorátusát elnyerni, vagy valamely szakterületen magukat mélyebben tovább képezni, egyik lehetőségként felkeresték valamelyik felvidéki, kelet-magyarországi vagy erdélyi tanintézetünket, ott subscribáltak, és folytatták tanulmányaikat. A lelkészi pályára készülők leginkább Sárospatakra vagy Debrecenbe, a jogi tanulmányokat folytatni szándékozók pedig Pozsonyba vagy Sopronba mentek. Kiadványunknak nem feladata a pápai diákok továbbtanulásának feltérképezése. Ez csak hosszas kutatómunkával, hazai tanintézményeink diáknévsorainak átvizsgálásával lenne lehetséges.126 Amennyit az általunk publikált források itt lehetővé tesznek, az a subscribáló diákok neve melletti későbbi bejegyzések vizsgálata továbbtanulásukra vonatkozóan. Az első törvénykönyv névsorában a XVIII. század elejétől szereplő nevek mellé kezdik odaírni továbbtanulásuk helyszínét. Ezek alapján összeállítottuk a továbbtanulók létszám-adatait (8. táblázat). Ehelyütt nyomatékosan kell hangsúlyoznunk, hogy ez az adatsor csupán tájékoztató jellegű, még további kutatásokat igényel, hiszen mindenki neve mellé biztosan nem került oda továbbtanulásának ténye! 125 A fenti százalékarányok a diákok származáshelyeit is feltüntető három névsor adatainak átlagát tükrözik. Részletesebben lásd: KÖBLÖS 2004b. 116. 126 A dunántúli egyházkerületben a kezdetektől 1800-ig (majd 1945-ig) szolgáló lelkészek, rektorok és leviták archontológiai és prozopográftai adattárának összeállítását célzó munkálatok megindultak, elkészülése még igen távoli időpontra várható. Ennek egy része a tanulmányunk függelékéül szolgáló adattár: KÖBLÖS-KRANITZ 2005. 31—195. Pusztán csak utalni szeretnénk erre a tanulmányra, mely a dunántúli egyházkerületben szolgálatukat az 1680-as és az 1760-as évek között kezdő lelkészek, rektorok és leviták képzettségét, tanulmányi előéletét vizsgálta. Eszerint a hazai kollégiumokba járt pápai lelkészek kb. 30, a pápai rektorok 36%-a, az egyházkerületben szolgáló többi lelkész kb. egynegyede, a többi rektor 42%-a (összességében kb. 30%) végezte tanulmányait Pápán. Ezeknek azonban fele más hazai oktatási intézményben is továbbtanult, legtöbben Sárospatakon és Debrecenben (a továbbtanulókat 100%-nak véve 40, illetve 38%). A csak Pápán tanultak a kollégiumot végzettek mindössze 14%-át teszik ki, köztük pápai lelkész nincs is, pápai rektor is csak egy. Ezek alapján levonható az a következtetés, hogy - legalábbis a vizsgált korszakban - a pápai teológiai tanulmányokat csak rektori állások betöltéséhez tartották elégségesnek, lelkészi szolgálathoz nem! Eszerint a prédikátornak készülő tehetségesebb tanulók számára fontos volt, hogy legalább valamelyik nagyobb hazai kollégiumban (Sárospatak, Debrecen, Kolozsvár, Nagyenyed, Marosvásárhely) kiegészítsék tanulmányaikat. KÖBLÖS-KRÁNITZ 2005. 16-17.
