Köblös: A Pápai Református Kollégium diákjai 1585-1861 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 9. (Pápa, 2006)
III. A pápai református kollégium vázlatos története a kezdetektől az anyaiskolává válásig (1585–1797)
36 Bevezető tanulmány teológusokat alkalmazzák rektorokként.68 Ezekkel a lépésekkel ismét teljessé vált a kollégium szerkezete, s innen már csak egy lépés volt 1797-ben a kollégium egyházkerületi anyaiskolaként való elismertetése. 5. A diákok társadalma A kollégiumon belül a tanulók és nagydiákok zárt társadalmat alkottak. Az ezen belül elfoglalt helyüket vertikálisan ugyan az szabta meg, hogy melyik osztályba jártak, de még ennél is fontosabb szempont volt horizontális rétegezettségük, amit az határozott meg, hogy milyen jótétemények, ösztöndíjak birtokosai voltak, és milyen feladatköröket láttak el a diáktársadalmon belül. Ezért először röviden a pápai kollégiumban elnyerhető jótéteményekről szólunk. Forrásaink az 1630-as évektől kezdve tudnak egyháztagoknak olyan végrendeleteiről, melyekben az iskolára, a diákság ellátására is hagynak összegeket.69 Ezeknek száma a XVIII. század húszas-negyvenes éveiben szaporodik meg.70 Általában ezen összegek adósokhoz hitelként lettek kihelyezve, és az alaptőke kamatait fordították ösztöndíj, alumnium formájában a diákok ellátására.71 Az adászteveli korszakban a pápai diákok soproni, illetve debreceni továbbtanulását három alapítvány kamataival támogatták.72 A Pápára való visszaköltözés után újabb alapítványok születtek,73 és maga az egyházközség is tartott 30 alumnust.74 Ebben az időben megkülönböztették egymástól az egyházközség támogatottjait a patrónusok vagy egyházmegyék ösztöndíjasaitól: az előbbieket alumnusokként, az utóbbiakat beneficiátusokként, jótéteménye- sekként emlegetik. Az egyházközség természetben adta ki alumniumát, vagyis étkeztette alumnusait, bár emellett készpénzt is juttatott, míg a benefíciátusok az iskola kasszájába befizetett pénzből részesültek.75 Az 1797-es törvénykönyv külön ren68 1796. május 23-24-én Veszprémben tartott egyházkerületi közgyűlés jegyzőkönyve, 8. pont. DREL I. 1. a. Dunántúli református egyházkerület közgyűlési jegyzőkönyvei, 2. sz. kötet (1652-1800). 547-548. A jegyzőkönyvi pont kivonata: DREL III. 62. e. Pápai református egyházközség iratai, Liszkay- gyűjtemény, 554. sz. 69 A sort Kutasi Mihály 1637. augusztus 17-én kelt végrendelete nyitja, melyben többek között ezt írja: Az itt való Egyházi gyülekezetnek közönséges szükségére, ha mikor Deákot tanéttatnak, annak tanulásának segittségére hagyok 100 magyar forintot. Kérdés, hogy a diákok pápai, országon belüli más iskolában, vagy netán külföldi akadémián való taníttatására gondol. DREL III. 62. e. Pápai református egyház- község iratai, Liszkay-gyüjtemény, 15. sz. Sándor György és Nyikos Anna 1663. május 29-én kelt végrendeletében Deákinknak 10 tallért, a deákgyermekeknek 5 forintot hagy. THALY 1871. 143-144. Szövegét közli: TRESZTYENSZKY 1884. Győri Szabó Péter 1709. február 21-én kelt végrendeletében az öreg deáki seregnek 10 tallért, mendikánsoknak 10 forintot hagy. DREL III. 62. e. Pápai református egyházközség iratai, Liszkay-gyűjtemény, 119. sz. 70 Ismerteti: KIS 1896. 97-98. 71 TÓTH 1941. 85-86. 72 A Török-, Lamperth- és Kovács-féle alapítványokról, minthogy ezek pápai diákok máshol tanulását támogatták, részletesebben a 8. pont alatt szólunk. 73 Orosz Mihály Somogy megyei nemes 1785. november 23-án jövedelmei tizedét ajánlja fel somogyi ifjak tanulmányainak támogatására, rögtön be is fizet 200 forintot. DREL I. 1. b. Dunántúli református egyházkerület ügyviteli iratai. 1785:15. Tuba Sándor pápai nemes 1786. február 8-án 200 forintot adományoz két alumnus tartására. A Rádayak is tartanak alumnusokat. TÓTH 1931. 7-8, 60. 74 TÓTH 1931.38. 75 TÓTH 1931.88-89.
