Köblös József: A pápai reformátusok küzdelmei a szabad vallásgyakorlatért a XVIII. század elején - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 8. (Pápa, 2005)
A közölt forrásokról
63 pedig nem oly régóta a tekintetes Esterházy család következvén, az ugyanezeknek a pápai uradalom adományozásáról kiadott adománylevél révén a belefoglalni szokott mások jósának épségben tartásával záradék révén nekünk a szabad vallásgyakorlat mint jóval korábban ugyanott törvényesen előzőleg is létező jog ismételten épségben megmaradt, és egészen mostanáig is megvan. Ebből következett, hogy miután a már rég elmúlt 1703. esztendő körül gróf Esterházy Antal, Pápa akkori földesura503 jogai bebizonyítása érdekében majdnem az összes pápai nemest és más egyéb állapotú lakosokat is Hevenyesi ítélőmester504 törvényszéke elé perbe idézte, mivel a [vallás]gyakorlatunkra vonatkozó kiváltságok számára már jóval korábban alaposan ismertek voltak, minket ugyanott birtokolt telkünkre nézve bírósági úton akár csak egyszerű idézéssel sem támadott meg, és ez alkalommal akkortájt azon a törvényszéken és ama eljárás során nekünk egyáltalán nem is kellett tudnunk kiváltságainkat kifejteni és előterjeszteni - melyek a törvények nyilvánvaló kárára [lettek volna] még kevésbé [kiváltságleveleinket] indokolatlanul bemutatni, hanem elég volt nekünk, ily számos nemesnek részint nemesi telkek, részint nemesi házak egyrészt elzálogosítással, másrészt csere útján vagy kiváltságok szerzésével történő birtoklása révén az illetékes földesurakkal egyenjogúan - annyira, amennyire nekik — nyilvános [vallás]gyakorlatunk már korábban kifejtett hosszadalmasságát, és annak folyományaként az abban rejlő törvény szerinti elévülést, következésképpen a jog törvényes szilárdságát bizonyítani.505 És vajon fel kellene hagynunk régóta tartó vallásgyakorlatunkkal a nemesi előjog sérelmére, úgy, hogy perbe nem hívtak, meg nem hallgattak minket, mégis végrehajtották [a rendeletet] ? És mielőtt jogainkba visszahelyeznének minket, és a maga rendje [és módja] szerint az illetékes törvényszéken ellenünk eljárnának, egy újabb folyamodásra jogaink és kiváltságaink ezen törvényszék előtti ismételt bemutatásába bele tudunk menni, [és] a felséges Magyar Királyi Udvari Kancellária magasságos és bölcs ítéletének alávetjük magunkat, hisz nem látszik úgy, hogy a királyi magyarázatok oly szigorúan ellenünk, nemesek ellen szólnának. család nem halt ki, így a mondat némileg pontatlan. 505 Esterházy Antal gróf (1676-1722): A később sokszor emlegetett József és Ferenc (72. jegyzet) bátyja. 1693-tól királyi tanácsos, 1697-től kapitány, 1698-ban török fogságba esik, ahonnan az 1699- es karlócai béke után szabadul. 1700-tól alezredes, 1701-1702-ben a rajnai hadszíntéren szolgál. 1703-1709 között Komárom vármegye főispánja. 1703-ban ezredesi rangot kap, 1704-ben — testvéreivel ellentétben — átáll Rákóczihoz, generális lesz, 1705-től szenátor, 1706-tól pedig tábornagy, dunántúli főkapitány. 1711-ben az udvar elutasítja amnesztiakérelmét, így száműzetésbe kényszerül. Először Lengyelországba, majd Besszarábiába megy, végül 1721-ben Rodostóban Rákóczihoz társul. Egy évvel később hal meg száműzetésben. KENYERES 1967-1981. I. 448. 504 (Kishevesi) Hevenessy (Hevenyessy) János: Vas megyei kisnemesi család sarja. 1695-ben a vármegyével történt megegyezés értelmében szécsenyi kastélyában őrzik a vármegye foglyait. 1699- ben Vas vármegye alispánja, 1699-1704 között személynöki ítélőmester. BALOGH 1901. 70-71. rVANYI 1991. 419-420. Az ítélőmesterek az ország rendes bíráinak segédei, jelen vannak az ítélőszéken, megfogalmazzák az ítéletet, egyes időszakokban vidékre is kiszállnak önálló bíráskodást végezni. V1NKLER 1927. II. 3-40. VARGA-VERES 1989. 193-203, 230-238. 505 Az itt említett esemény előzménye az volt, hogy Esterházy Antal gróf 1700. június 18-án elrendelte tiszttartóinak birtokairól a protestáns prédikátorok elűzését. Ez akkor valami miatt elmaradt, de 1702. június 16-án a rokon Esterházy Pál nádor sürgette a pápai vallásgyakorlat megszüntetését, miután a végvárat már lebontották, és kéri Antalt, hogy e szellemben intézkedjék. A pápaiak ekkor földesurukhoz fordultak, és kifejtették később is hangoztatott érvüket, miszerint az 1681. évi törvények nem a végvári jelleg miatt engedték meg a vallásgyakorlatot, hanem azért, mert ez ott már előbb is fennállt. Antal gróf elfogadta érvelésüket, és Hevenessi előtt kijelentette, hogy korábbi rendeleté a pápaiakra nem vonatkozik. TÓTH 1941. 105-106.