Köblös József: A pápai reformátusok küzdelmei a szabad vallásgyakorlatért a XVIII. század elején - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 8. (Pápa, 2005)
Bevezető
A WESSELÉNYI-ÖSSZEESKÜVÉS elbukása utáni nagy protestánsüldözés története, a gályarab prédikátorok meghurcolásának históriája, pápai vonatkozásban például Kocsi Csergő Bálint viszontagságos életpályája a protestáns egyháztörténet ismertebb fejezetei közé tartozik.1 Ugyanígy a szélesebb közönség előtt is ismert a pápai kollégium adászteveli száműzetésének története: előzményei, lefolyása és a visszaköltözés körülményei.2 Mindkét időszak bővelkedik a kalandos, színes fordulatokban, megdöbbentő eseménysorokban. Ezekhez képest kevésbé látványos, talán ezért kevésbé is feltárt az a korszak, amelyben inkább jogi érvek és eszmefuttatások szintjén zajlottak az összecsapások, bár a tét korántsem volt kisebb: a szabad vallásgyakorlat sikeres kiharcolása vagy elbukása. A XVIII. század első pár évtizedéről, a török kiűzését és a Rákóczi-szabadságharc leverését követő évekről van szó. A jelen forrásközlés arra vállalkozik, hogy a legtipikusabb dokumentumok közzétételével ezen korszak harcaiba nyújtson betekintést. 1 A szakirodalomból csak a legjelentősebbek: BORSOS István: A pozsonyi rendkívüli törvényszék és a gályarabok története 1674-1676. Pápa, 1893. FARKASJózsef: Elbeszélések a magyarországi protestáns egyház hitbajnokainak és vértanúinak életéről. Pest, 1869. RÁCZ Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. Lugos, 1889. RÁCZ Kálmán: Kocsi Csergő Bálint. Pápa, 1906. THURY Etele: Adatok a magyar protestáns gályarablelkészek történetéhez. Bp., 1912. A magyarországi gályarab prédikátorok emlékezete. Makkai László előszavával. Bp., 1976. 2 Csak ezzel foglalkozik: TÓTH Endre: Az Adásztevelre száműzött pápai főiskola 1753-1783. Pápa, 1933. KÖBLÖS József: Még egyszer az Adásztevelen működő „Pápai Árva Oskoláról”. = Acta Papensia 2004/3-4. 107-132. Emellett a kollégiumtörténeti munkák is bőven kitérnek erre a korszakra: KIS 1896. 63-77. TRÓCSÁNYI 1981. 56-57, 68-78.
