Köblös József: A pápai reformátusok küzdelmei a szabad vallásgyakorlatért a XVIII. század elején - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 8. (Pápa, 2005)
A közölt forrásokról
17 Mindezek a munkák tehát többé-kevésbé kiaknázzák a pápai egyházközség levéltárában található forrásanyagot, szövegüket azonban — eltekintve a ritka kivételtől — nem közük, megfosztva az olvasót attól a lehetőségtől, hogy a levélváltások folyamatát végigkísérve szinte „belülről” követhesse nyomon az érvek és ellenérvek csatáját, megértve és magáévá téve a kor jogászi gondolkodásmódját, átélve annak a vérre menő küzdelemnek minden részletét, amelynek végső tétje a református vallásgyakorlat fennmaradása volt. Ezt a hiányt igyekszik pótolni ez a forrásközlés, mely egyáltalán nem teljességre törekszik, pusztán a küzdelem legjellemzőbb állomásait szeretné megfoghatóvá tenni. A szövegek átírásán és fordításán túl külön feladatot jelentett a helyes kronológia felállítása, mivel a Liszkay-jegyzék az egyes éveken belül már nemigen fordított gondot a tényleges keletkezési sorrendre. A problémás datálású iratoknál a legtöbb esetben az Eőry-féle kézirat, Tóth Endre és Trócsányi munkáján kívül maguknak az iratoknak egymásra vonatkozó információi együttesen segítettek a remélhetően helyes dátumfeloldásban. Mindezeket általában az egyes iratok apparátusának megjegyzés rovatában tisztáztuk. Különösen problematikus volt az 1719 június végétől december 5-ig terjedő időszakban keletkezett források helyes datálása, ezért erre külön szükséges kitérnünk. A pápai reformátusoknak a kancelláriához intézett részletes kérvényét, melyet alább 11. sz. alatt közlünk, forrásaink szerint még három beadvány követte: egy rövid kérvény a kancelláriához, egy jóval részletesebb ugyanoda, melyben ismét összefoglalták érveiket, végül egy, a lévaiakkal, hátiakkal és vezekényiekkel közösen megfogalmazott felségfolyamodvány. Az utolsót megelőzően emlegettek egy miniszteri konferenciát, mely után — állítólag — továbbra is késett a királyi rendelet kiadása, emiatt kellett kéréseik nyomatékosítása érdekében összefogniuk és együtt fellépniük más helységekből való, eddig szintén külön-külön kérvényező protestánsokkal is. Ezt a kronológiát vallja magáénak Eőry János kurátor kézirata* 60, és ennek alapján Tóth Endre egyházközség-történeti feldolgozása61 is. (Tóth Ferenc és Trócsányi Zsolt ilyen részletességgel nem megy bele a miniszteri konferenciával kapcsolatos kronológiai kérdések taglalásába.)62 A forráshagyo- mányozódás első lépcsője, melyet Eőry is — legtöbbször szó szerinti fordításban — átvett, az az 1749 végén keletkezhetett másolatgyűjtemény volt, mely a Brevis descriptio, qualiter in privilegiato oppido Papa liberum religionis Helveticae Pápa, 1996.) nem tartalmaz olyan tanulmányt vagy hozzászólást, mely témánkat érintené. 60 „Ezek igy léven, és a' Dolog a’ főlséges Ministerialis Conferentian is meg visgaltatván, még is a' Királyi Resolutio halladván, ismét a’ Pápaiak és Uvai Reformátusok, Bátth némi Augustana Confession lévőkkel együtt illyen Instantiat nyújtottak bé eö főlségéhez.” DREI. III. 62. e. Pápai református egyházközség iratai. A Pápai Evangelico Reformata Helvetica confession lévő Ecclesianak rövid Históriája es sok féle fatumai. Eőry János kurátor kézirata, (régebbi jelzete: DREKK O. 788.) 11. (18. sz. dokumentum). 61 TÓTH 1941. 139. 62 TÓTH 1808. 29. TRÓCSÁNYI 1981. 55.
