Köblös József: A pápai reformátusok küzdelmei a szabad vallásgyakorlatért a XVIII. század elején - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 8. (Pápa, 2005)
A közölt forrásokról
115 Megjegyzés: A a rendelet szövegének végén és az irat elején a következő tartalmi kivonatot közli: Comitatui Weszprimiensi committitur, ut incolas Papenses Helveticae confessioni addictos ab ingressu oratorii sui, ibidemque continuando religionis suae exercitio inhibeat. Magyar fordítása: Veszprém vármegyének rendeljék el, hogy a helvét hitvallásnak elkötelezett pápai lakosokat tiltsák el az imaházukba való belépéstől, valamint vallásuk ugyanott történő folytatásától. B a következő tartalmi kivonatot adja: Pro parte incolarum oppidi Papa Helveticae confessioni addictorum benigni Suae Maiestatis Sacratissimae recens interventi mandati par. Magyarul: Ö Szentséges Felsége rendeletének másolata, melyet Pápa mezővárosa helvét hitvallásnak elkötelezett lakosai részére legutóbb eszközöltek ki. Hitelesítési záradéka: Lecta et extradata per me, Andreám Sztankovánszki inclyti comitatus Weszprimiensis juratum notarium. Magyarul: Olvastatott és kiadatott általam, Sztankovánszky András, a tekintetes Veszprém vármegye esküdt jegyzője által.700 Mellette gyűrűspecsét lenyomata vörös viaszba nyomva. E az irat előtt a következő bevezető szöveget közli: Post hanc Caesarea Regiam resolutionem nobiles et incolae Papenses Helveticae confessioni addicti relicta privata ista domo, ubi religionis exercitium continuarunt, ad prius derelictum oratorium rediverunt, ibidemque religionis exercitium per unum plus mimis mensem continuarunt. Quod ipsum reverendissimus Ollo Joannes Baptista comes a Volkra episcopus Veszpremiensis, eiusdemque nominis inclyti comitatus supremus comes gravate ferens detulit regnanti Regiae Maiestati, qui sequens benignum contra Papenses die 19“ mensis Augusti 1720. resolvit inhibilorium mandatum. Magyar fordítása: Erne császári és királyi rendelet után a helvét hitvallásnak elkötelezett pápai nemesek és [egyéb] lakosok, miután elhagyták azt a magánházát, ahol a vallásgyakorlatot folytatták, visszamentek a korábban feladott imaházba, ahol a vallásgyakorlatot körülbelül egy hónapon keresztül folytatták. Ezt azonban főtisztelendő gróf Otto Johann Baptist Volkra veszprémi püspök, és az ugyanezen nevű tekintetes vármegye főispánja nehezményezte, és panaszt nyújtott be az [akkor] uralkodó Királyi Felségnek, aki a pápaiak ellenében 1720. augusztus hónapjának 19. napján a a következő kegyes eltiltó parancsot adta ki. F az iratot a következőképpen vezeti be: Quid factum ubi vicissim illustrissimus dominus Otto Johannes Baptista comes a Volkra episcopus Weszprimiensis et inclyti comitatus eiusdem supremus comes gravate ferens detulisset eotum regnanti Regiae Maiestati <qui> sequens contra Papenses die 19. mensis Augusti 1720. resolvit inhibitorium mandatum, vigore cuius iterum ab exercitio templari ad institutum cultum priorem apud domum quondam curialem remissi sunt, innuendo, illum esse statum in quo, quando prius mandatum dabatur. Huius vero tenor talis est, etsi imperfectus. Magyar fordítása: Ezek megtörténtét701 a méltóságos Otto Johann Baptist Volkra gróf úr, veszprémi püspök és ugyanazon tekintetes vármegye főispánja ismét nehezményezte, és panaszt nyújtott be az akkor uralkodó Királyi Felségnek, aki a pápaiak ellenében 1720. augusztus hónapjának 19. napján a a következő eltiltó parancsot adta ki, melynek hatására a templom használatától ismét visszatértek a korábbi istentiszteletekhez, melyeket ama bizonyos udvarháznál végeztek, [mert] úgy rendelkezett, hogy [a vallásgyakorlat] abba az állapotba legyen visszaállítva, amiben a korábbi parancs702 kiadásakor volt. Ennek a tartalma a következő, bár befejezetlen. 700 A Sztankovánszky család a Liptó megyei Sztankováról származik. András először Győr vármegyében vállalt szolgálatot, 1696-ban a püspök, 1719-ben pedig a káptalan jegyzőjeként. Még ebben az évben felesége, a Lengyeltótiban birtokos Horváth Júlia miatt továbbköltözött Veszprém vármegyébe, ahol ekkor a vármegye főjegyzője, 1724-től másodalispánja, 1726-1730 között pedig első alispánja volt. 1728-ban a vármegye országgyűlési követi tisztét is viselte. Leszármazottai Tolna és Baranya vármegyébe is eljutottak, Tolnában magas megyei hivatalokat is betöltötték. NAGY 1857- 1868. X. 856-857. KEMPELEN 1911-1932. X. 230-231. HUDI 1995. 59. 701 A közvetlen előzmények a 15. sz. dokumentum apparátusában olvashatók. 702 Ez a 15. sz. dokumentum.
