Hudi József (szerk.): Nemes Székely János csöglei közbirtokos naplója 1808-1866 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 7. (Pápa, 2004)

Székely János naplója

Székely János naplója

Az 1834dlk esztendői tavasz és nyár, mint felyebb emlitém, oly száraz volt, hogy a’ vetés gyökere egész aratásig soha sem ázott meg. A’ kender magokat egy kevés esső léven el vettettük, de a’ nagyobb részént oly ritkán költ, hogy akár meg kapálhattuk volna. Én el vetettem két mérő magot, de abból nem termett több 35 kéve virágosnál, hanem magja oly bővőn lett, hogy több volt 4 merőnél. Némely helységbeliek az essőt addig várták, hogy az időből ki fogytak és a kender magjok a’ sákjokba maradt. Mi azt gondoltuk, hogy azok lesznek szerentséssek, mert majd a’ kik el vetettük, mind magostol el vesz tőlünk. De ellenkező képpen ütött ki a dolog, mert a’ ki vetett, valami kevés kendere tsak lett, magja pedig két három anyi is, mint a menynyit bele vetettünk.

Ezen emlitett dologbol azt tanulyátok meg fijaim, hogy a’ mikor az ideje van akár miféle földi veteménynek, tsak el kell vetni, mert tsak úgy lehet termést várni, ha az ember el veti a magot a’ főidbe.

1834dlk esztendőben december 15dlk napján Nagy Sofi kedves feleségem le betegedett, és azonnal fekni esett. A’ nyavalyája nagyobbára dagadásbol állott, melyet vizi betegségnek neveznek a doktorok. Először tsak a’ lába feje és szára kezdett el dagadni, de egy hét múlva fel ment térdig a’ kemény dagadás. Két hét múlva pedig szinte a’ melyéig ért a dagadása, noha ez idő a’latt doktor rendelt orvossággal is élt. E’kor be vitettem Pápára tekintetes Cseresnyés János43 főő orvos úrhoz, a’ ki is azt rendelte, hogy egy hordóba egy tálba izzó tüzet tévén azt fenyő maggal meg hintvén annak a’ füstjére ülyőn reá a nevezett beteg, és bundákkal vagy más nehéz ruhákkal egész nyakig jól be

43 Helyesen: felsőőri Cseresnyés Sándor (kb. 1786-1854) gyulai születésű orvos, szakíró, író, helytörténész. A pesti egyetemen végzett, 1832 májusában vármegyei orvossá nevezték ki, 1834-ben Veszprém megye másodfőorvosa, 1837-ben, 1840-ben újraválasztották. 1848. március 13-tól évi 450 ezüstforint fizetéssel a megye főorvosa. Veszprémben hunyt el szélütésben, 1854. november 13-án temették. SZINNYEIII. Bp., 1893. 301-302. VeML IV. 1. a. Veszprém vármegye nemesi közgyűlésének jegyzőkönyvei, 542/1848 (III, 13.) közgy. sz. A veszprémi református egyházközség halotti anyakönyve, 1854.

81