Hudi József (szerk.): Nemes Székely János csöglei közbirtokos naplója 1808-1866 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 7. (Pápa, 2004)
Székely János naplója
Székely János naplója A’ halál borzasztó mártiromságának, Két nap vete véget nyomorúságának. Itt a’ bánat mérge atyai szivemet, Meg találta a’ leg gyengébbik részemet, Mérges nyilaival ált jára engemet, El borittá a gyász szomorú fejemet. Viszsza emlékezem néha képzetemmel Azon idő-tájra, hol a’ szerentsémmel Egygyezvén a’ remény szolgáltak szép rendel, El kell szomorodnom bánatos szivemmel. Isten akaratján szép s jó meg nyugodni, Tudjuk is mi ezzel edgymást tanátsolni, De ily súlyos tsapást, mint én, el hordozni Nagy szivüségnek is kell segédül lenni. Enynyi bajokon én már, a’ ki ált mentem, A’ reménység tsalfa voltát meg esmértem, Ez világ, mely hamis, jól által értettem, Ki semmi igaz jótt nem tett meg érettem. Elek, a’ mig élek, mást nem is tehetek, Ha remény kedvez is, még sem őrülhetek, Sokszor meg tsalt, többé néki sem hihetek, Hizelkedik néha, arról nem tehetek. Ezen verseimet, hogy ha meg olvasod, Édes jó barátom, aztat tanulhatod, Hogy a’ világ tsalfa, magad nem bizhatod, Sőt tán versim részbe rád is fordithatod. 68
